Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Ézsiás István: Nyílt levél Almási Tibor barátomhoz
ÉZSIÁS István szobrászművész Most, hogy „levelem" befejezéséhez közeledek, az esetleges pontatlanságokért, elfogultságomért elnézést kérek, valamint azért is, ha öregedő memóriám miatt esetleg fontos dolgok kimaradtak. Végül, amit utoljára, de nem utolsó sorban, életpályánk párhuzamairól még fontosnak tartok leírni, Győrben hagyott barátomnak üzenve: „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne", Tamási Áron Ábeljének szép, okos gondolata juttatja eszembe közös földrajzi és kulturális gyökereinket. Nagyanyám öccsével menekült el annak idején Erdélyből, még az első világháború előtt, Zsögödújfalu környékéről, a szombatos családok egyikéből, és került a magyarság egyik dunántúli falujába, ott talált otthonra, ahol én születtem, így hát közvetve ez is összeköt bennünket. Természetesen feleségedre, a francia származású Guy Zsuzsannára is szeretettel emlékezem — a mai aktualitás jegyében is —, akivel szintén Szatmáron, a közös utazásunkon ismerkedtem meg. Hát így élünk mi most Pannóniában, egyáltalán nem szélárnyékban, mint bizakodó közös éveinkben és küzdelmünkben. 25-30 év után a magyar feudális örökség struktúrái kísértenek (kultúrharc van). Sajnos ugyanott tartunk, mint anno - idáig fejlődtünk. A modernitáshoz való viszony újra megosztja a magyar társadalmat. Súlyos napi problémákat is teremtenek az utóbbiak. Az már csak hab a tortán, hogy a hatalom a populáris silányságot, értéktelen, giccses hamisságot és a középszert akadémiai szinten is preferálja a művészetben és a kultúrában egyaránt. De, ami vígasztal, hogy mi megtettük azt, akkor és ott, amit lelkiismeretünk és tehetségünk diktált. Ma reggel, éppen most, amikor írok, a Kossuth Rádióban megszólalt Kodály „Marosszéki táncok" című, csodálatos zenéje, amit ifjúkorom indulásakor sokat hallgattam lemezről. És most itt lapozunk feleségemmel Mattis-Teutsch Jánosról írt komoly, szép könyveidben, és a Válogatás a javából című, a győri múzeumról szóló munka, szintén egykori munkatársam, Tanai Csaba Taca munkájában. Etalonnak számítanak ezek a könyvek most nekem, ilyen minőséget szeretnék elérni a tavasztól csúcsra járatandó civil múzeumunk (az olaszliszkai Kelet-Európa Modern Képtár és Nemzetközi Szoborpark, Helytörténeti és Néprajzi Látványtár) katalógusában, amit egy jobb sorsra érdemes magyar falunak „küzdöttünk össze" feleségemmel. Az utóbbi megalkotásában is sokat köszönhetek a Veled végzett korábbi múzeumi munkáinknak, és jó érzéssel gondolok vissza azokra a napokra. Annakidején megkaptam a Győr kultúrájáért ezüstérmet. Legalább ilyen komoly elismerést érdemelnél Te is, barátom. Emlékeim szerint az alább felsorolt események, rendezvények fémjelzik együttmunkálkodásunkat: 27
