Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Varga Attiláné Veronika: Dramatizált múzeum

VARGA Attiláné Veronika múzeumpedagógus A 3. csapatnak a török kort bemutató előadás jutott. Ali pasa és Dezső kapitány konfliktusát mutatták be, grandiózus lovagi játék után került sor erre a párbajra. (A kiállításban szó volt arról, hogy a lovagi viadalok hogyan éltek tovább a magyar és török közti bajvívásban.) Erénye volt a darabnak, hogy orvosi bástyát kreáltak, ahol sebkötözésre került sor, korabeli zenét és győzelmet ünneplő táncmulatságot ren­deztek. A pasa „levágott" fejét nagyon szellemesen tűzték ki a várbástyára. A 4. csapat a modern kort, a modern drámát kapta. Ez lepett meg a legjob­ban, mivel a többiekhez képest kevesebb lelkesedéssel próbáltak. A darab egy űr­hajóban kezdődik, éppen felszállnak a Földről, végig követhetjük a bolygótól való eltávolodást. Ez nagyon tetszett, mert ugrált a Tér, és az Idő síkja, ezáltal a cse­lekmény is hol lineárisan folyt, hol retrospektívvá vált. Az űrhajóban maga a Szé­­chenyi-család ült, miközben a földön veszélyt jelentő bűnözők követelnek váltság­díjat, a Föld felrobbantásával fenyegetve. Egy eltéved telefonhívás okoz bonyodalmat, félreértés, remek helyzetkomikum kerekedett. A bűnöző öngyilkos lett, felravatalozva fekszik az asztalon, főhősünk pedig épp temeti. Mivel Robi (1 3 éves) egyébként katolikus iskolába jár, és gyakran ministrál is, a katolikus egyházi temetés szövegét pontosan, szép orgánummal adta vissza. (Tudom, megdöbbentő egy gyer­mek előadásban az ilyen, figyeltem a többi gyerek reakcióját, ki ismeri fel, kire ho­gyan hat, valamiképp csak szerepnek gondolták. Engem lenyűgözött, és eszembe juttatta, amit más alkalommal egy idős adatközlőnktől hallottam: Négy éves volt, amikor kishúga meghalt 1 945-ben, és majd egy évig mindenféle fakockát, botot te­metett el a veteményesben, mert paposat, temetésest játszott, persze szüleinek ne­héz volt a kapálás. Az eljátszás útján mélyül el az információ, s kerül feldolgozásra az élmény.) A darab végén a Széchenyi-család becsületén nem esik csorba, meg­mentik a Földet. Ugráltak tragédia és komédia között, térben és időben. Az utolsó, 2. csapattagjai a római kort kimagasló műfaji hűséggel ábrázolták. A próbák során náluk kellet a konfliktusra felhívnom a figyelmet, a végén bravúro­san megoldották. Remek prológust hallhattunk, mely időkben is járunk, az expozí­cióban értesültünk a gladiátorok helyzetéről, a bonyodalomban álruhába bújt lány és apja kerül összeütközésbe, a tetőponton hatalmas fegyveres küzdelem, a végén a szigorú apa öngyilkosságával megtörténik a katarzis élménye is. Mindezt végig közvetítik nekünk a kórus tagjai. Egyszóval mint drámai alkotás remekre si­került, itt sajnos kevésbé láttam győri kötődést, elvétve akadtam nyomára a kiállí­tásban látott tárgyaknak. Az előadások értékelése következett. Kihirdetésre került a legjobb dramaturg, mellékszereplő, szereplő, főhős, díszlet, jelmez, kellék és minden egyéb, amit csak értékelni lehet. Törekedtem, hogy mindenki kapjon egyénileg vagy csoportosan el­ismerést. Ebéd után süteményes bankettet tartottunk, és, amint megszavazták, ka­­raokeéneklést rendeztünk. 225

Next

/
Thumbnails
Contents