Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Pápai Emese: Széljegyzetek egy Patkó Imre-cikkhez
KÉP-ÍRÓ gyilkolni, rém üldözéseket örömre váltani majd. Vigyétek elhasznált ábrándjaitokat... Komoly hivatás a szégyenkezés... Szét és felfele tart a világ, de remélnünk és gőzzel bizakodnunk legigazabb, élnivaló kötelesség." Mindennek ez a vége, a magány és a hamis lelkesedés. Azért fest elhasznált ábrándok ellen Kondor, mert az emberiség helyett ő szégyenkezik, mert tudósítani akar arról, hogy örömre váltódik majd a sok rémüldözés, és bármily szétesőnek tűnik, egyszersmind felfelé tart a világ, s kötelesség a remény. Szerintem Kondor ezért modern, mert mindezt a mondanivalónak leginkább megfelelő eszközökkel mondja, hol kusza vonalak csomóponttá sűrűsödnek, áttekinthetetlen fekete gomolyaggá a képein, amelyekből kibontakozik egy emberi arc, egy gép labirintusszerű vastraverzei közt feltűnnek a hangyaméretű emberek, mindenütt, a szálkás mértani idomok, ékek, hasítékok közt, felmerül egy emberi arc, kéz, — emberi világ ez, olyan, minta miénk ma. Karcolva, festve, papírkivágással papírra nyomva, rézbemetszve ezt süvölti, kiáltja, hol csillogó ikon-színekkel, hol halovány olajpasztell-árnyalatokkal, hol zsíros-vastag szénnel a nyersvásznon. Ami a szocializmus lényege, az ember megváltásának akarata, rontó gonosztól, géptől, égből-földből előbúvó veszedelemtől— ezt festi, rajzolja, metszi, ragasztja ő. A harmadik művész szobrász. 128
