Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Murádin Jenő: Epreskerti tanulságok
KÉP-ÍRÓ hogy a város régi, Farkas utcai kőszínháza évek óta leromlott, tűzveszélyes állapotba került. A század elejére halaszthatatlanná vált egy új, korszerű színház fölépítése. Olyan kultúrlétesítmény terve kezdett körvonalazódni, mely méltó lenne a polgári városfejlődés minden igényének kielégítésére. így került sor 1904 és 1906 között a ma is impozáns épület megtervezésére és fölépítésére. Helyét a Hunyadi téren jelölték ki, mely rendezetlen állapotából kiemelve éppen ilyenformán épült be a korszerű városképbe. Tisza István miniszterelnök a nagy gyakorlattal bíró bécsi Fellner és Helmer céget bízta meg a tervezés és az építkezés levezetésének munkálataival. S bár ez a döntés az osztrákellenes közhangulatot erősen feltüzelte, Tisza hajthatatlan maradt. Mintegy villámhárítóként a Fellner és Helmer cég arra vállalt kötelezettséget, hogy "az építésnél kizárólag hazai, és amennyiben lehetséges kolozsvári személyeket alkalmaznak."5 Az építkezés munkálatai 1904 szeptemberében kezdődtek, az átadásra pedig 1906. augusztus 15-én került sor, melyet a szeptember 8-i ünnepélyes fölavatás követett. Közben az építőbizottság Szeszák Ferenctől megrendelte azt a két szobrot, melyeket a színház frontján az első emelet magasságában kiképezett homlokzati fülkékben kívántak elhelyezni. Megrendelői idősebb Wesselényi Miklós és Jósika Miklós emlékét kívánták így megörökíteni. Wesselényi Miklósra kifejezetten azért esett a választás, mert ő az 1 794-i erdélyi országgyűlésen a kolozsvári színház nemzeti jellegére tett javaslatot, és anyagilag is segítette az intézményt, mely valóban az ország második Nemzeti Színházává lett. Szeszák a szoborfülkék méreteihez igazodva másfélszeres nagyságban készítette el a műveket, műkőbe öntve a megmintázott alakokat. Fölállításukat kellemetlen incidens, botrányos közjáték zavarta meg. Ez azonban, mint ilyenkor történni szokott, a legjobb reklámja lett az ügynek és magának az alkotónak. Feilitzsch Artúr báró, névtelenségbe burkolózva, az építésvezető Bohn Alajossal letiltotta Wesselényi szobrát. Bohn önhatalmúlag más megmintázandó alakot kért helyette, s arra hivatkozott, hogy Wesselényi rebellis volt, és a szobor különben sem hasonlít rá. Ez ismét kiverte a biztosítékot. Az osztrák Bohn — mint a korabeli sajtó írta — a színház homlokzatán talán szívesebben látta volna "Bismarck vagy a macskabajuszú Vilmos császár" szobrát.6 Perre került a sor, amit Szeszák meg is nyert. Kiderült, hogy csupán politikai háttere volt az afférnak, mert Feilitzsch csak bosszút akart állni, amiért egy nem régi képviselőválasztáson kisebbségben maradt a Wesselényi család egyik leszármazottjával szemben.7 A két szobor 1 905-1 906 telén került a helyére, bő fél évvel a fölavatás előtt.8 5 Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Komp-press kiadó, Kolozsvár, 2001.20. p. 4 Uo. 30. p. 7 Az új színház szobrai. Ellenzék, 1906. szept. 24., XXV. évf. 216. sz. 3. p. 8 A kolozsvári nemzeti színház új épülete. Újság, 1906. jan. 16., Vili. évf. 15. sz. 1-2. p. 116
