Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Filep Attila: Építkezés

Bármennyire megnőtt is a 19. és a 20. század során a szakképzett iparosok szerepe, folyamatosan elevenek maradtak a hagyományos építési eljárások, használatban maradtak a régtől fogva alkalmazott helyi építőanyagok. Szinte az 1980-as évekig töretlenül gyakorolták a régies falazó eljárásokat, különösen a szegényebb rétegek körében. A hagyományos anyagok, technikák felhasználása a tradicionális háztípusok megszűnése után is folytatódott. A 20. század közepén elterjedt négyzetes alaprajzú házakat megyénk községeiben is tömegesen készítették tömésfallal (vert fallal), bár már jól szigetelt beton alapot raktak.

Míg az építőanyagokban, építőtechnikákban mély ó-európai tradíció érvényesült, az építmények típusai a legritkább esetben vezethetők vissza a korai középkor századaiba, többségük a kései középkorban vagy a korai újkorban alakult ki. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a népi építészet egésze a későközépkortól tekinthető folyamatos egységnek. A népi kultúrában akkor is tovább élt a korábbi közkultúra hagyománya, amikor a korai újkorban a főnemesi, középnemesi rétegeknek és a városok jómódú polgárságnak a műveltsége, művészete már kivált abból és megszilárdult az úgynevezett „magas kultúra”. Ilyen módon a „népi tudás” a régió, az ország, de akár a kontinens átfogó köznépi ismeretanyagát, művészeti örökségét is reprezentálhatja. A nemzeti és az európai műveltségnek olyan

97

4.12. 18-19. századi lakóházak. Győr Újváros, Kossuth u. 1999.