Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Filep Attila: Építkezés

4.13. Városi földműves gazdák lakóházai. Győr Újváros, „Szekeres majrok”.

Filep Antal felvétele 1961. XJM.NF.4437

korszakából őrizhetett meg értékeket, amikor az úr, a polgár és a paraszt, életformálja sokkal közelebb állt egymáshoz és a mainál egységesebb kultúrában éltek országunk lakosai. (4.13.)

Település

Népi építészeti emlékanyagunk értelmezéséhez elengedhetetlen a település rendjének, az utcaképnek a szemrevételezése. Győr- Moson-Sopron megye újkori és mai települései nagyon sokat őriztek meg a középkor örökségéből. A Rábától nyugatra ugyan a törökkori hadjárások gyakorta tettek érzékeny károkat, de nem pusztították el a honfoglalás és az államszervezés korától folyamatosan fejlődő településhálózatot. A falvak az állandó, biztonságos telephelyül szolgáló térséget 3-6 kilométeres távolságban sűrűn megülték. Az úton járó ember mindenüvé úgy közlekedhetett, hogy a szemhatáron mindig újabb községek templomtornyai, házcsoportjai tűntek fel. A települések határai, ha csak egy-egy erdős vagy vizenyős terület nem ékelődött be, néhány kilométeres körön belül maradtak. A kisalföldi falvak ennek megfelelően mindig szerény népességűek voltak, egyes körzetek kifejezetten aprófalvas vidéknek számítottak. A sűrű településhálózat, a szerény méretű faluhatárok, a falvankénti kis lélekszám természetes következménye volt, hogy a megyében társadalmilag és vagyonilag homogén közösségek alakultak ki. Ez megmutatkozott a falusi, kisvárosi lakóépületek egységességében is. (4.14-15.)

98