Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Filep Attila: Építkezés

legűvé válhasson. Ez a folyamat már a 18. század második felétől kimutatható, de különösen a 19. század közepétől vált egészen széleskörűvé. (4.11-12.)

A tradicionális keretekben élő földműves, kézműves közösségek mindennapi tevékenységéhez hozzátartozott az építési munkák ismerete, alkalomszerű gyakorlása. Ilyen körülmények között az is természetes, hogy az épületek rendszeres gondozását a családok többnyire maguk végezték. Igaz, a késő középkor századaitól biztos tudomásunk van specialistákról vagy akár a mai értelemben vett iparos szakemberekről, akik a falusi, mezővárosi nép számára dolgoztak. Ok az igények szerinti méretezés, kitűzés felelősségteljes munkáját végezték, tehát a mérnöki, szaktechnikusi feladatokat látták el, és szervezték, levezették az építést. Az irányító szakismeretekkel rendelkezők és a falusi „kontárok” keze alatt, a gyakorlati munkában tettek szert a szükséges szaktudásra a helyi közösség tagjai. Sokan katonai szolgálatuk alatt, az árkász, hidász, erődítő alakulatokban ismerkedtek meg a különféle építőtevékenységek technikáival, vagy a nagy uradalmak építő munkacsapataiban sajátították el a szükséges szaktudást. A hazai jogszabályok, szinte a 19. század végéig nem kötötték egyes építőipari tevékenységek folytatását szigorú szakoktatáson alapuló képesítéshez. (Csiszár 2001)

96

4.11. Lakóházak az egykori uradalmi központ községéből. Szil, 1999.