Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

3.39. Győri pékek szállásjelző cégére.

XJM.C.64.172.8

Kapuváron a Zöldfa kocsma és az Éhn beszálló-vendéglőnek már csak az emléke él. A vándorló mesterlegények több iparágban találtak legénytársaságot, melynek dékánja segített a helykeresésben. Amint már bemutattuk a győri és a soproni kékfestők szállástábláján, jellegzetes jelenet az érkező legény köszöntője. A hibátlan üdvözlő szöveg, a kérdésekre adott kötött szövegű válaszok (vagy ezek hibái), az esti „társpohár” italának mennyiségét növelhették. Egy ilyen társpoháron (ónkupa) örökítették meg a soproni péklegények szokását. A hengeres test előlapján egy vándorlegény jellegzetes viseletben - oldalzsákkal, („pintli”) és az elmaradhatatlan bottal -, köszönt egy lanton játszó leányt. (3.40.) A társpohár ivásnál és az inas felszabadításakor szokásos avatásnál kapott fontos, tréfás szerepet az ónkupa. A kupa fenekére ugyanis - külön rendelésre - egy csavart forrasztottak az edényt készítő ónművesek. Erre a csavarra lehetett ráerősíteni egy, a kupa szájáig érő, lefelé keskenyedő ónpoharat. A pohár körül bőven maradt hely nem remélt ital számára is. A kupát boldogan ürítő szabaduló inas, vagy érkező legény nyakába folyt a többlet. (Domonkos 1975) Hasonló „csali” edény volt az üvegből, bádogból, vagy cserépből készült sör-86