Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

3.24. Mézeskalácsos mintafa, magyar címerrel. Győr, 1802.

XJM.N.62.90.1

3.25. Vonatos mézeskalács mintafa „Győr” felirattal, 1856.

XJM.N.62.91.46

színezett „ejzolt”, kemény és szinte ehetetlen készítmények, amelyek azután át is vették a köztudatban a „mézeskalács” jelentését.

A kovácsok és lakatosok elsősorban cégéreikkel tűntek fel, melyek eligazító jelként szolgáltak a vidékről érkezőknek. A patkolóműhelyek előtt a négy-öt patkóból összeállított cégér egyúttal azt is jelezte, hogy a fájós lábú ló gyógyításához is értettek. A falvak, mezővárosok jellegzetes utcai építménye volt a patkóié kaloda, az igázott marhák és a rugós lovak számára. A 18. század vége óta tanfolyamokat tartottak Pesten és Bécsben a „gyógykovácsoknak”, akik

78