Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Céhemlékek
hek között. A 17. században Sopronban 15, Győrben 18 iparágban alakultak céhszervezetek. Győr város helyzeti előnye a vízi közlekedés, az átmenő forgalom, vásárok révén fontos központtá szerveződött. A közvetítő állatkereskedelem, a vízi úton végzett gabonaszállítások, de a céhek legényeinek hazai és külföldi vándorlása is nagyban hozzájárult a város növekedéséhez, forgalmához. Az azonban igaz, hogy a céhes ipar a jelentőségéhez képest nem nyert méltó helyet a város vezetésében. A kereskedelmi haszon sem a helyi vállalkozásokat növelte, hanem jó része kiáramlott a városból. (Szabó 1979;1983,18-24). A történeti Sopron vármegye nyugati felében Kismarton város kemény küzdelemre kényszerült az Esterházyak földesúri terjeszkedésével szemben. Szabad királyi városi rangját is csak 1648-ban váltotta meg a királytól. A Nagymarton-Fraknó uradalmi központ háttérbe szorult a 17. század közepétől, és kialakult Kismartonban a „Schloss Grund”, az Esterházyak új birtokközpontja. A párhuzamosságok rivalizáláshoz vezettek, sőt a mesterlétszámot illetően az uraság céhei kerültek fölénybe, tekintve hogy a „ vidéki mesterek” feladták korábbi céheiket és a kismartoni anyacéhbe kérték felvételüket. 1701-re fejeződött be az új központ kialakítása, vásártartási joggal. A királyi adományból és rendeletre épült óvári vár hosszú viszontagságok után emelkedett igazi városi rangra 1354-ben. A 16. századtól mint Mária királyné birtoka, a Habsburg családdal is öszszefonódott a város sorsa. A város fő forgalmát a vásárain lebonyolódó búzakereskedelem és a hajózási vállalkozások adták, vetélkedve a győriekkel. Az állatkereskedelem mértékére vall a mészárosok (1623) erős testiilete, akik közül többen a város magisztrátusának is tagjai voltak. A 17. század hozta a kovács-bognár (1614), a szűrszabó (1629), a csizmadia-tímár (1638), a nyergesek és szíjgyártók (1646), a szűcsök (1670), a kádárok (1690) és a dunai molnárok (1673) céheinek önállósodását. A későbbiekben további hét különálló testület és néhány vegyes céh szervezte soraiba a kézműveseket. Igyekeztek ellátni a város és a környező vidék alapvető szükségleteit. Moson megye területén a földesúri birtokközpontok mezővárosokká fejlődtek, iparuk és kereskedelmük révén. A 18. században Rajka, Köpcsény (Kittese), Boldogasszony (Frauenkirchen), Nezsider (Neusiedl am See) és Oroszvár (Rusovce) emelkedett vásártartó hellyé, céhes településsé. (Enzsöl 1994) A 18. században Győr kilenc, Sopron pedig hét új testületet hozott létre, amit a következő században további hat, illetve nyolc céh alapítása követett. Ebben az időben mindkét városban félszáz körüli volt a szervezetek száma. A szabályzatokkal korlátozott csekély 65 1
