Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Céhemlékek

3.2. Л vág/ molnárok bizonyságlevele, 1810. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém. 70.1469.1

A 16. század a fellendülés első korszaka, amikor öt győri és tizenhárom soproni mesterség ereje, létszáma nőtt meg annyira, hogy céhet alakíthatott. A feltétel legalább három mester folyamatos munkálkodása volt. (Győr: szabó, takács, varga, mészáros, lakatosórás; Sopron: kőműves, halász, takács, tímár, ács, kádár, bognár, lakatos-órás-puskaműves, pék, kalapos, kovács, fazekas.) Győrt súlyos csapásként érte a török 1594-1598 közötti uralma, ami mérhetetlen pusztítással járt.

A 17. században tovább tartott a városok megerősödése, mestereinek és kereskedőinek a létszámnövekedése, illetve Győr újjászerveződése az országos végvárkapitány alatt. A céhek katonai, városi és püspöki, földesúri szervezés és igazgatás alá kerültek, illetve újak is szerveződtek. A katonai céhek - szabó, csizmadia, takács, fegyvergyártó, asztalos és puskaagykészítő, szíjgyártó - a hadi szükségleteket kielégítő mesterségek képviselőiből, a hadsereg tagjai közül kerültek ki. (Batári 1967) A végvári főkapitány természetesen elsőrendűen a hadsereg szükségleteinek a kielégítésére törekedett, hatalmát a város tanácsa fölé helyezte. Néhol párhuzamosságok alakultak ki a katonai, városi és az egyházi földesúri cé-64