Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai

Miután megyénk az aprófalvas településű vidékek sorába tartozik, s a középkori településhálózat viszonylag kevés változással fennmaradt, sok kis falu templom nélkül élt. Másutt, - mint például Hidegségen, Mórichidán, Árpáson - a községek középkori temploma a mai településtől viszonylag nagy távolságra esett. Ilyen helyeken gyakran állítottak haranglábat, vagy a gazdagabb közösségek a 18. század elejétől már igényesebb, téglából falazott harangtornyot. (12.4-5.)

A templom mellett kétségkívül a szakrális táj, a közösségi és egyéni vallásosság fontos emlékei a települések határában, szőlőhegyeken, útszélen álló kápolnák, keresztek, szobrok, kálváriák. (Bartha 1990) Ezek földrajzi gyakorisága a vallási dominancia, illetve a gazdasági-történeti háttér függvénye. Sopron megye nyugati részéről a korai középkortól kontinuusnak tekinthetők a szakrális kisemlékek. (Csemegi 1941; Askercz 1973) A Rába-, Sziget- és Tóközben a Sokoróalján valamint a Pusztai járás területén az emlékanyag csak a 17-18. századtól követhető nyomon.

A szabadban álló kálváriák az Agónia Társulatok kezdeményezésére először városainknak váltak jellegzetes építményeivé. (Bálint 1973) Ezek a barokk művészet kvalitásos munkái. Nyomukban egyszerűbb formában a falvak határaiban is megjelennek a hasonló elrendezésű, de szerényebb kivitelezésű kálváriák. Szép és ritka példákat többek között Ásványrárón, Páliban és Gyarmaton találhatunk. (Kozák 1960; Szilágyi 1980)

Legkorábbi és legszebb kápolnáink is az ellenreformáció, a barokk devóció, áhítatos odaadás hatását tükrözik. A fogadalomból állított, alkalmilag használt építmények a népies barokk építészet legszebb hagyományát követik, s a korszak legjelesebb szentjeinek kultuszát erősítették. Néha egészen apró épületek, csak egy-egy oltárt foglalnak magukban. A nagyobb kápolnák olykor az Árpád-kor falusi egyházait idézik méretükben, alaprajzukban. A szentélyt kovácsolt vasráccsal, fűrészelt deszka, vagy lécajtókkal zárták el, hogy a képek szobrok biztonságban legyenek, de az úton járók lelki épülésükre szabadon szemlélhessék őket.

A kápolnákkal is rokonítható képoszlopok a legrégibb rétegét képezik a táj szakrális kisemlékeinek. Előzményeik a koraközépkortól jelenlevő kőlámpások, még a román stüus és a gótika jegyeit hordozzák, de a 18-19. századiak már igazi népi ízlést, a hódolat egyszerűbb formáit sugározzák. (Csemegi 1941) Képoszlopaink között sajátos csoportot alkotnak az úgynevezett győri keresztek, „Raaber Kreucz”-ok. Ezek állításának valóságos hátterét is ismerjük, többségük azonban csak a helyi hagyomány szerint tartozik e körbe. (Mohi 1913) Valójában ezek is az osztrák-német területen

12.5. Téglából falazott harangtorony, Hidegség.

485