Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
2.31. Szemere község (Győr vármegye) pecsétje. Néma 1996 nyomán. 2.32. Gyomoré község (Győr vármegye) pecsétje. Néma 1996 nyomán. adóztatás alá. Hasonlóan a Veszprém vármegye északkeleti részén fekvő falvak népéhez, a Győr vármegyei Tóköz és a Rábaköz lakosságának nagy része is a védettebb nyugati uradalmakba menekült. Sokan átmenetileg Nádasdy Ferenc birtokain húzták meg magukat, közülük több szili és szanyi lakos nevével az 1597. évi kapui vártartomány urbáriumában találkozhatunk. Győr visszafoglalását követően ez a migrációs folyamat, bár cseppet sem a korábbi ütemben, de visszafelé indult el. A kistájak közötti speciális lakosságvándorlást bizonyítják azok a Győr vármegyei jobbágyelbocsátó levelek, amelyek a 17. század elején a kettős adóztatású Sokoróaljáról az újratelepedő Rábaközbe történő lakosságvándorlást tanúsítják. (2.19.) A tizenöt éves háborút követő éveket joggal nevezhetjük a folyamatos földesúri telepítések, pusztulások, újratelepülések időszakának, amelyből számos telepítőlevél és szerződés maradt fenn. A népességmozgást csak jelezheti az alábbi magán- és egyházi földesúri birtokokról szóló példák sora. 1628 májusában a győri káptalan által balogfalvi Siey János alispánnak zálogolt, néptelenül maradt Szemerét hét év szabadsággal szállták meg a jobbágyok.2? 1636 februárjában Beleci Péter, a győri jezsuita kollégium rektora, a két évvel korábban a törökök által elpusztított Gyömörő „megszállítására” szerződött. A menekült jobbágyokat képviselő Veres Györgygyel és Markos Jánossal kötött egyezség részletesen szabályozta a feltételeket: két év adómentesség, utána házanként 8 forintos cenzus és szerény természetbeni szolgáltatás. Egy generációval később Leopold Rótt rektor, Koroncó egyik földesuraként telepítési szerződést kötött Horváth Györggyel, „...az elmúlt háborús időben elpusztult...” birtok engedelmes jobbágyokkal történő megszállítására, és a javakra való felügyeletre. Horváth szolgálatai fejében maga is szabados (libertinus) lett és szabad földet kapott.28 A török 1683. évi Bécs elleni hadjáratát és a Buda 1686. évi bevételével kapcsolatos seregmozgásokat követően a térségben a 17. század utolsó évtizedében újabb, máig nem ismert nagyságrendű telepítési hullám kezdődött el, ami a Rákóczi Ferenc vezette rendifüggetlenségi küzdelemmel szakadt meg.29 A békekötéssel újabb telepítésekre került sor: 1695-ben Gyarmat (35 német telepessel), 1698-ban Koroncó, 1699-ban Szentiván, 1698-1700 között Gönyü megtelepítése történt meg. 1715-ben a győri jezsuiták Sövényházára visszahívták Bezi, Markota, Réti, Lébény településekre húzódott jobbágyaikat, majd 1718-ban a Német Birodalomból 37 családot telepítettek oda. (Gecsényi 1978, 383-388) Nem sokkal később, a viszonylag kis számú Győr megyei német telepítés vármegyén belüli másodlagos telepedési vonulatával találkozunk akkor, amikor 46
