Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

Dör fazekasainak legismertebb terméke a korsó volt, amelyből a nagyobb méretűek mellett kisebbek is készültek, teljesen azonos formában. A döriek agyagja erősen vörös színűre égett, így a fehér írókás díszítmény - a ferdén kétoldalt elhelyezkedő fenyőág és a hullámvonal alatti sűrű csíkozás a hason - a bugyoga korsón igen kontrasztosan jelentkezett. A korsók szája, csecse mindig mázas volt. A dóri korsók egyik jellegzetességének számított a hosszabb nyak közepén a bekarcolt csíkozás, a színtől függetlenül, a nagyobb méretű fekete korsók vállán pedig a rovátkolt abroncs, ezeket abrincsos korsóknak nevezték. (11.21.) Egyes darabokra a megszokottnál is több rátét került, ezek azonban nem számítottak általánosnak a döriek korsói között. (11.22.) A feketére égetett korsókat egyébként mindig kavicsolták, azaz a felületet még égetés előtt kővel megsimították, és ezek a minták éppúgy hozzá tartoztak a döri korsók jellegzetességeihez, mint a grafitszürke szín. Némely korsókon azonban mintákat rajzoltak a kaviccsal. (11.23.) Más korsókat fehér földfestékes alapon zöld mázzal öntöttek le. (11.24.) A döriek által készített úgynevezett „csávái korsót” pedig főleg a nyugati határszél falvai keresték. Ennek a típusnak nem volt sem szűrője, sem zörgője, sem csecse.

A korsók korongolásánál a rög tetejéből először a szájat, majd a nyakrészt készítette el a fazekas, azután fogott bele a korsó hasának kiformálásába. Az öt-hat kis csörgő belerakása után illesztette rá a nyakat, amelyet belülről a korsófával igazított össze, mivel ilyenkor már nem fért a keze az edény belsejébe. A korsófa segítségével a jó

11.24. Zöld mázas korsók, rücskös és fehér csíkos díszítéssel, Dör. XJM.N.67.3.18; 68.1.13

473