Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Csupor István: Fazekasság
11.25. Döri mázatlan szájas korsó, „ vízhordó kanta”. XJM.N.51.25.55 11.26. Mosogatásra szolgáló mázatlan melence, Dór. XJM.N.66.12.14 11.27. Szaladostepsi, Dór. XJM.N.53.17.9 fazekas „úgy érez, mint a kezével”. Kívülről pedig fakést használt a forrna alakításához. A nyak bezárásával készül a szűrő, amelyet ki is lyukaszt, majd ráhelyezi a szájat és összekorongolja. A vastag fület a felragasztás után függőlegesen kilyukasztja, majd ráilleszti a korongolt kis csövecskét, a csöcsöt. Emlékezetük szerint a döri fazekasok mindig ilyen korsókat készítettek, mint mondták: „Ezt még az őseink is így csinálták, másként nem is lehet”. A másik rendkívül jelentős edényforma a szájas vizes kanta volt, amely az általánosan ismert típusoktól jellegzetesen eltért. Törésvonallal kezdődő nyakát feltűnően szélesre és hosszúra hagyták és a szokottnál nagyobb méretű volt. Gömbölyű fülén cseccsel, a fülével átellenes oldalon kiöntővel rendelkezett. Általában feketére égették, ám ismert volt mázatlan, fehér földfestékkel díszített, fenyőágas változata is. (11.25.) A döri fazekasok másik nagyon keresett cikke a melence, magas falú, enyhén domborodó oldalú laposedény, felfelé álló kis fülekkel készült, fekete és vörös színben. (Sergő 1972, 199-233) Konyhai edénynek számított és mosogatásra használták. Különösen kedvelt volt a környékbeli zsidóság körében a kóser edények mosogatásához, egyes fazekasok szinte teljes mértékben erre szakosodtak a 20. század elején. Peszáh ünnepére készülődvén használták ezeket a melencéket, ám az ünnep után mindig elajándékozták, mert - a szigorú vallási előírások szerint - kétszer nem kerülhetett használatba ugyanaz az edény. (11.26.) A harmadik kellendő áru a szaladostepsi volt, amelyre a szalados vagy csiramáié készítéséhez volt szükség. Ezt a böjti ételt Sopron megyében nevezték csak szaladosnak, Győr megyében csiripiszli, Csikvándon maszker volt neve és az edény neve is ennek alapján változott. A szaladostepsit Kóny, Markota, Fehértó, Bősárkány, Szovát, Bodonhely, Babot, Pordány, Szentmiklós, Rábapatona vidékére vitték, fekete változatát pedig főleg a csornaiak vásárolták. (11.27.) 474
