Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

Felsőlászló, Szabadbáránd, Borsmonostor, Kőhalom, Locsmánd, Csepreg, Röjtök, Kisfalud, Csorna, Farád, Dör és Babotordód). Győr megyében három helyen (Győr, Győrsziget és Asszonyfa), Moson megyében pedig öt helyszínen (Csun, Nezsider, Szolnok, Moson és Magyaróvár). A települések nagy részén ma már semmi nyoma sincsen, hogy valaha itt is működtek fazekasok, még a szóbeli emlékük sem maradt fenn. Nemzetiségi megoszlás szerint többnyire a magyarok és a németek, kisebb számban a horvátok közül kerültek ki itt a fazekasok.

Az egykori Győr, Moson és Sopron megyék városi fazekasainak komoly kihívással kellett tehát szembenézniük, hiszen a remekmívű fajanszmunkákkal voltak kénytelenek versenyezni, ugyanakkor a falvakban kialakuló, a helyi igényeket kielégítő fazekasság is komoly konkurenciát jelentett nekik. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a pazar kivitelű fajanszokat aligha tudták utánozni. Elsősorban tehát addig virágzott a városokban a fazekasipar, amíg a háztartásokban nagy számban volt szükség használati cserépedényekre, a 19. század második felében azonban a városi fazekasság komoly válságba került.

A nagyobb városaink esetében viszonylag ritkán lehet pontosan meghatározni az ottani fazekasság stílusát. A városi fazekasok ugyanis gyakran sokféle igény kielégítésére vállalkoztak. Az, hogy a városok az elmúlt századok során többnyire ráépültek a korábbi lakóépületek maradványaira - de még az egykori szemétlerakó helyekre is -, csak nagyobb városrendezések alkalmával adhat módot kifaggatni a földet a korábbi századok kerámiájáról. Ráadásul a kevert rétegek miatt egyelőre alig van lehetőség e vizsgálatokban a továbblépésre.

A győri fazekasságban századokon keresztül igen hangsúlyos teret kapott a kályhás mesterség, a kályhakészítés is az edények égetése mellett. Győrben már korán, 1633-ban megalakult a fazekasok céhe. (Domanovszky 1981. 201). Itt elsősorban Újvárosban működtek fazekasok, akik a Rába partján, a Bálint Mihály utcában és környékén laktak és dolgoztak. Az újvárosi fazekasok a Rába partján szerezték be az agyagjukat, de messzebbről, a Szigetközből és a győri dombokról is hozattak. Általában nem maguk termelték ki, hanem napszámosokat fogadtak, mert elnehezedett volna a karjuk és ez a korongozásnál akadályozta volna őket. Az agyag finomítását (az iszapolást, a szikkasztást, a tiprást és a gyúrást) is az inasokkal végeztették.

Maga a korongozás számított mindenkor a fazekasság rangot adó tevékenységének. Aki jól korongolt, az számított jó fazekasnak. Persze az sem volt mindegy, hogy miként tudott díszíteni: a rá-465