Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

11.9. A győri fazekasok rátétes díszítésű céhkorsója. Győr, 1843.

XJM.C.64.172.4

tétes motívumok mellett gyakran használták az írókát is, amellyel színezett, híg agyaggal lehetett az edény felületére rajzolni a mintát. Minden fazekas rendelkezett bélyegzővel is, amit az elkészített edény fenekébe, vagy fülébe nyomott. Ez általában virágot ábrázolt, mivel minden fazekas virágnevet kapott a céhben: rozmaring, szegfű, rózsa, tulipán egyaránt szerepelt ezek között. A győriek szorítóbőrt használtak a korongoláshoz, akár terítőmunkát (tálféléket), akár felhúzómunkát (fennálló edényt) készítettek. Hosszú kemencét használtak az égetéshez, és a kész árut általában saját városi boltjaikban értékesítették, de jártak búcsúkba, vásárokba is. (Timaffy Gyöngyvér 1971)

A győri fazekasság két céhkorsóval képviselteti magát kötetünkben. Az első „AZ GYŐRI ÉRDEMES FAZEKAS CZÉH” számára készült 1843-ban „MARTIUS HÓ 6DIK” napján. Az impozáns méretű, rátétes mintájú, zöldmázas nagy kancsót Szabó István céhmestersége idején rendelték. A céhkorsó alkotója ennek fia, Szabó József volt, aki 1818-tól tartozott a győri fazekasmesterek közé, és aki 1843-ban mint atyamester a felszabadult legények vezetőjének számított. (Timaffy Gyöngyvér 1971, 3) Virágos-leveles ágakkal díszítette készítője, és a füllel átellenes oldalon két

466