Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

mást érik a népies jelenetek az edényeken, a gazdasági munkák (szántás, vetés, aratás, szüret és a pásztorkodás) képei, ám ezek a késő-habán kerámiák már nem kapnak hangsúlyos helyet a Győr, Moson és Sopron megyei településeken, még a városokban sem.

A késő-habán edények esetében ugyan a technika nagyobbrészt a régi, ám az egyes darabokat már egyértelműen a leegyszerűsödés, a tömeggyártás felé való elmozdulás jellemzi. A fazekas igyekszik minél több edényt készíteni, ezért minden olyan elemet kihagy, amely a munkáját lelassítaná. A bemutatott tál nagyon jól jellemzi ezt a törekvést: a 18-19. századi, késő-habán munkák ugyanakkor a korábbinál is nagyobb területen terjednek el, hiszen a győri kereskedők révén például Erdélyben is keresett cikké válnak. (11.7.) Ugyanakkor - főleg Sopron esetében továbbra is nagy hangsúlyt kapnak az osztrák fajanszmunkák, így az Alsó-Ausztriából származó bokályok továbbra is nagyon kedveltek, többek között a szarvast ábrázoló darabok, amelyek megfogalmazása és technikája egyértelműen a régebbi munkák színvonalát idézi. (11.8.) Valamivel kisebb mértékben jelen vannak ugyan morva, bolerazi, vyskovi és más fajanszok is, amelyek ezzel együtt a habán és az osztrák munkákkal aligha vetélkedhetnek.

Az 1900-as népszámlálás adatai szerint az akkori Sopron megye területén 22 településen dolgoztak fazekasok. (Sopron mellett az alábbi településeken: Kismarton, Lajtaszentmiklós, Nagymarton, Felsőpéterfa, Csáva, Haracsony, Karló, Felsőrámoc, Derecske,

464

11.8. Osztrák ónmázas bokályok, 19. sz.

SM.55.791.1; 55.778.1; 55.799.1