Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Csupor István: Fazekasság

11.2. Széles peremű, ónmázas habán tál, 1686. SM.55.706.1

koztatva - aligha igazolható. Nevük a legáltalánosabban elterjedt vélemény szerint valószínűleg a német Haushaben (közös, testvéri háztartás) kifejezésből ered, és habán formában az 1770-es évektől a magyar és a német nyelvből is kimutatható. A habán megnevezés lehetséges, hogy eredetileg gúnynév volt, erre utal, hogy 1791-ben Nyitra vármegye közgyűlése megtiltja ennek gúnynévként való használatát, bár az is lehetséges, hogy csak a 18. század végére vett fel ilyen jelentésárnyalatot. (Bunta 1973, 5)

1556-ban Sopronban is feltűntek, saját krónikáik szerint Freyschitz településen udvaruk is volt, egészen 1557-ig. A legrégibb, csak leírásból ismert habán edény Magyarországon egyébként egy 1584-ből származó korsó, amely 1876-ban a Műipari és Történeti kiállításon szerepelt, ám azóta nyoma veszett. A téma egyik legjobb leírásában Krisztinkovich úgy véli, az első mesterek kiöregedése után alakultak csak habán manufaktúrák, amelyekben már más készítette el a nyersanyagot, más korongolt és más készítette a mázakat. Valószínűnek tartja, hogy az asszonyok közül kerültek ki a dekorátorok, a festők, akik alighanem mintalapok alapján dolgoz-457