Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Csupor István: Fazekasság
zett és teljesebb mértékben ment végbe mint másutt, és nyomai már a 17. század folyamán is megtalálhatók voltak, legalábbis a városokban. A nyugat-európai hatás a nagyobb városokban mindenképpen sokkal hamarabb jelentkezett, hiszen például az ónmázas habán kerámia, amely Magyarország felé (a fazekasság terén) az itáliai reneszánsz motívumait közvetítette, a habán telepek viszonylagos közelsége miatt sokkal korábban elterjedt itt, mint általában az ország többi területén. A habánok - ezek a Dél-Tirolból származó, németajkú, anabaptista menekültek, akik többféle kézműves mesterségben (például fazekas, szíjgyártó, késes) voltak járatosak, a fazekasságot különösen magas színvonalon művelték. A Kisalföld nagyobb városainak igényeit maradéktalanul kielégítették ónmázas, rendkívül míves munkáikkal. A reformáció radikálisabb, plebejus ágához tartoztak. Az Újszövetség könyveire alapozott teológiájuk kifejezetten forradalminak számított, társadalmi reformokat követeltek, csoportjaik szigorú fegyelemben, őskeresztény közösségi elvek alapján éltek. Elképzeléseik szerint a közeli napokban be kellett volna következnie a világvégének, amelyben mindenki megsemmisül, aki nem tett újra hitet Jézus Krisztus mellett. Anabaptistáknak (újrakeresztelőknek) csak a kívülállók nevezték őket, a test teljes alámerülésével járó felnőtt keresztelési szokásuk miatt. Az anabaptista irányzatnak két főbb vonala volt, az egyikben maguknak is helyet követeltek a világvége előbbre hozásában és azigazságosztásban (Münzer és követői), a másik azonban sokkal inkább figyelembe vette a társadalmi kötöttségeket, és szigorú szabályaikat csakis a maguk számára tették kötelezővé. Ehhez a pacifistább irányzathoz tartoztak a habánok is, akik az igazságosztást egyértelműen Jézus Krisztusra bízták, és sokkal spirituálisabban képzelték el a világvégét. Vezetőjük Jakob Hüter volt, aki (még morvaországi tartózkodásuk idején) összefoglalta tanaikat. Követőit, a napjainkban Kanadában élő habán csoportokat ezért nevezik hutteritának. A vallásuk miatti, mindinkább állandósuló üldöztetések elől Dél-Tirolból 1529-ben előbb Morvaországba, majd - főleg az 1620-ban lezajlott fehérhegyi csata után, mely a morva főurak és szövetségeseik teljes vereségével végződött - a királyi Magyarország északnyugati megyéibe települtek át, nem utolsósorban a reformációval rokonszenvező főúri családok (a Nádasdyak, a Batthyányak, az Erdődyek ) birtokaira. (Bunta 1973, 11) Az első habán közösség még 1546-ban létrejött a történeti Magyarország északnyugati területén, Szobotiston, közel a morva határhoz, majd ezt követték újabb telepeik, ám ezek legfeljebb néhány évig működtek, a telepek folytonossága - legalábbis a kezdeti időkre vonat-456
