Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

uradalommal.) Hasonló módon történt a következő év tavaszán a hegymesteri hivatalok betöltése is. A szőlőhegyekben ekkor négy hegymester tevékenykedett, a város, a váralja, a hegy, illetve a zsellérek lakta Tobán adott egy-egy főt. Kronusz a tisztiszékhez benyújtott levelében jelezte, a még hivatalukban lévő hegymesterek közül egy, a váraljai leváltása lenne szükséges - helyette személyt is megnevezett -, a többiek helyükön maradhatnának.23 A falvak esetében hasonlóan jártak el. Forstner György kismegyeri kasznár 1824-ben az öt jelölt közül legalkalmasabbnak Bargos György hivatalban lévő bírót találta, aki jó magaviseletű személy, ellene se a vármegyének, se az uraságnak nem volt panasza. Nem volt már

2.27. Sokoróaljai települések: Kis- és Nagybaráti 1778. (Gr. Viczay Mihály és a Szt. Benedek-rendi Főapátság birtokmegosztási térképe.)

Készítette Magyar István. Pannonhalmi Bencés Főlevéltár, Törzsanyag, No. VI/3.

43