Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
2.28. Csanak-hegy (Győr vármegye) pecsétje. Néma 1996 nyomán. ilyen jó véleménye a csanaki hegy tórájáról, akinek jellemzésében a falu és a hegybéli település lakosságának eltérő mentalitását is érzékeltette: „Az biro most hét esztendeje hogy biro let és az ollan mind minten hegybe szoktak az bírák lenni, hogy ösztönözni kell mindenre, mert kevés gondjok vagyon az uraságéra és igy akár kit tegyen az Mféltóságos] Uraság mindenik ollan fog lenni”, mert ahogy írja, egyik sem akar ott bírói hivatalt vállalni. 1830-ban több csanaki gazda tiltakozott, mert a kismegyeri kasznár a bíróválasztásnál nem vette figyelembe a személyi kifogásolásokat, így új jelölést kérnek. A tisztiszék indokaikat elégségesnek nem tartva, figyelmüket az urbáriumban előírt engedelmességre felhívva, kérésüket elutasította.24 A két nagybirtokos által uralt települések bíróválasztási gyakorlatát példázza Nagybaráti esete. Itt egyik évben a szentmártoni főapát, másik évben a csornai premontrei prépost részéről történt a bíróválasztás.25 (2.27.) Nagyobb közbirtokos települések esetében is találkozhatunk hasonló megoldással. Egyes időszakokban Csornán például a prépostszer és a hercegszer külön bíróval rendelkezett. A reformkor időszakára a szőlőhegyekben élő lakosság öntudatosodása politikai színt is nyert. Ismert, hogy 1832. Pünkösd másnapján a kisbarátiak hívására több település hegybéli bírája egybegyűlvén, a korábbi sikertelen megyei folyamodványok miatt immáron az országgyűléshez kívánt felírni, hogy az őket sérelmesen terhelő „termesztményi” adózás alól felmentessenek. Az ügy a kezdeményező bíró letételét eredményezte.2^ 2.29. Nagybaráti község (Győr vármegye) pecsétje 1707. Néma 1996 nyomán. Településpusztulások, betelepítések, újratelepiilések Sajnos, a forrásfeltárás jelen szakaszában sem a térség, sem az egyes vármegyék 16-18. századi migrációs folyamatai teljességükben még nem ismertek, így csak egy-két támpontját adhatjuk e fölöttébb fontos népesség- és településalakító tényezőnek. A térséget ért első nagyobb migrációs hullám a 16. század első felében kezdődött el, amely rögtön a lakosság etnikai összetételének módosulását is eredményezte. A török hadjáratoknak kitett tengermelléki horvátok szórványos nyugat-dunántúli jelenlétére már 1529 előttről is van adat, de az első szisztematikus telepítési hullám 1533-1545 között zajlott le (Kismarton, Szarvkő). Kostajnica erődjének 1556-os eleste után az Una és a Kulpa vidékéről erős telepes hullám indult Sopron és Moson vármegyék területére. (Tobler 1999) 1566-ban, 44
