Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
„szalmás gabona” learatására. Az ő, illetve felfogadott cselédeik élelmét az uradalom természetben hitelezte meg. Mindkét szerződés előírta, amennyiben az aratógazdák a négyhetes betakarítási időt nem tartják be, úgy azok kárára az uradalom a munkát robotosaival végezteti el. A szentmártoni uradalom aratáskor döntően a domíniumon belüli lakosság vállalkozó kedvére, munkaerejére számított, amit a sok szőlőtermesztő falura tekintettel tehetett. A Győr megyei szőlőhegyek lakossága jelentős részben Fejér vármegye nagy uradalmaiba járt részesaratásra. A vármegye közgyűléséhez benyújtott panaszaikból tudható, hogy 1809-1810-ben kilenc, a nagynyúli hegyben lakó aratógazda gróf Győry Ferenc perkátai birtokán végzett aratást, s a földesúr lovaival nyomtatást. 1810-ben a felpéci zsellérek a Modrovich család kishantosi pusztájára szegődtek részesaratóknak. Esetük cseppet sem egyedi, hisz ugyancsak Győr vármegye november 6-i kisgyűlésére nyújtotta be tizenöt écsi hegybéli aratógazda károsultsága miatti panaszát.22 Az 1831. évi kolera idején, az egészségügyi zárlat miatt több, a Győr megyei Sokoróaljáról, illetve Csilizközből származó arató Pozsony vármegyében rekedt. Uradalom és községi elöljáróság Az uradalmak a határaik között fekvő, fennhatóságuk alá tartozó mezővárosok, községek, hegybéli települések elöljáró-választását is meghatározták. A tisztviselők rendszeresen jelen voltak a magisztrátusok tisztújításain. Ahogyan azt a bencések szentmártoni uradalmának gyakorlata példázza, a 19. század első felében mind a községi bírók, mind a hegybéli települések elöljáró-választásánál a jelölteket ők választották ki. Személyüket gyakran írásban véleményezték, a restauráción a földesúr képviselőjeként személyesen is megjelentek. A szentmártoni uradalomban a bíróválasztások október második felében - az új adóévet megelőzően -, míg a hegymester elekciók áprilisban, Szent György nap előtt történtek. 1824 októberében Kronusz Antal számtartó a három közigazgatási egységre szakadt birtokközpont, Szentmárton mezővárosi, váraljai és hegybéli bírói tisztre jelölt, településrészenként hat-hét fő névsorát nemcsak beterjesztette a tisztiszékbe, de a legesélyesebbeket, a hivatalukban lévő bírákat is jellemezte. (Bár a mostani bírák már több éve szolgálatban állnak, leváltásuk szükséges, mert ugyan a mezővárosi bíró az uradalomhoz hű, de fiai már több kihágást elkövettek, míg a másik két bíró a kukoricatörésnél összekülönbözött az 42
