Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

10.19. Magyar asszonyok és gyermekek hétköznap az utcán. Csepreg, 1898. SM.F.1955

tonkénti fésülködésekor a kontybán hordott haját „befonta olan szorosan, hogy igen ... egy szálnak nem vót szabad kilennie ”, azaz kimaradni a fonatból, tehát az előhaja is feszesen, parasztosan rásimult a koponyájára. Ugyanott ezzel szemben a fiatalabbak körében, a 20. század elején a korabeli városi előképekkel szinkronban, a lazább fésülködés segítségével „magasítottfejforma volt a divat,” a megcélzott szépségideál, a helybeliek szavaival kifejezve. Homlokuk körül a hajukat fölfésülték a divatozó lányok is és a parasztosfejkötős asszonyok is, a magas rész alatt vendéghajat, hurka formájú „hajbetétet, hajkalbászt” alkalmazva. A Répce melléken már a 20. század elején kezdtek az asszonyok - legalábbis hétköznap - fedetlen fejjel járni. Eltávolodtak a paraszti normáktól, kialakult a hajuk teljes megmutatásának igénye és szabadsága.

A lányok fejrevaló öltözékelemei a legtöbb magyar közösségben határozottan állapotjelző értékűek, az asszonyokétól típusukban is eltérőek voltak. Kiegészítették, kiemelték a teljességében láttatott frizurát. A lelógó hajfonathoz illő régiesebb, koszorüszerű párták helyett a 19. század eleje óta csak szalagokat viseltek. (10.1.,

10.4., 10.8.) A feltűzött hajba ritkábban virágot tettek, gyakrabban

390