Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

díszfésűt. (10.58.) Kék gombokkal, arany csillagokkal ékesített sárga fésűt például Nyalka és Táp nagylányai hordtak a 20. század elején. Petőháza környékén az első világháború utáni években a vásári szarufésűt házilag görbítettek meg, a fejhez idomították, úgy tették a lányok kontyába, hangsúlyozták vele az ideálisnak tartott, gömbölyded fejformát. (Iváncsics 1956, 10) Az 1930-as években felújított parasztos szanyi lányviselet híres volt a cifra áttöréses szarufésűkről. (10.10.)

A 19. században előfordult a magyar helységekben is, hogy ha fejkötőt nem is, de fejkendőt viseltek a lányok, akárcsak az asszonyok. A fejnek hajjal benőtt részét eltakaró kendő elvileg lánynak is, asszonynak is való, az időjárás viszontagságai elleni védelmük Az 1840-es rábaközi leírás szerint „A’ lánykák a’ nyári nap’ sugaraitól ’s tél hidegétől magukat óvók, szintén fejér kendőt szoktak fejükre borítni, azt egyszerűn megkötvén álluk alatt, vagy hátul nyakcsigájokon. ” (F. 1840, 51) Egy 1874-ben született adatközlőm szerint Csepregen - ahol a lakosság egy része német eredetű volt -, a 19. század utolsó évtizedeitől 1910-ig a lányok is kötöttek a fejükre templomba menet selyem és delén fejkendőt, az újabb időkben „ aztán már hajadonfejt mentek. ”

A 20. században szigorúbban érvényesült az az elv, hogy a lánynak hajadonfőtt kell járnia. Kapuvárott csak az asszonyi állapotba átvezetés jeleként öltött a lány áll alatt megkötött kendőt. Életében az volt az első ünnepélyes - bár nem templomi - alkalom, hogy bekötötte a fejét, amikor lánykérés után a legénnyel házasságkötésre jelentkeztek a papnál, ahogy mondták: elmentek „iratkozni”. Majd az esküvő előtti csütörtökön volt másodszorra hajadonként fejkendőben, amikor házasság előtti oktatásra, azaz „tanúnyi” (tanulni) mentek jövendőbelijével a lelkészhez. Azoknak a kapuvári lányoknak, akik nem mentek férjhez, harminc éves koruk után be kellett kötniük a fejüket a templomban is, de fejkötő és alsó kendő nélkül. Fejük sziluettje eltérő lett az asszonyokétól, hiszen csak egyrétegű volt ez a fejviselet. így a lányi állapot, de az asszonyi életkor is jelölést nyert egyszerre. A házasságon kívül teherbe esett lányoknak anyává válásukkor el kellett kezdeniük az áll alatt kötött fejkendő viselését, olyan formán, mint az idős lányoknak. Miután elmúltak harminc évesek, fejviseletükben az anyai állapot is jelölődött, mintegy asszonyi rangot kaptak, egyszerű, dísztelen fejkötőt és hátrakötő alsó kendőt illett hordaniuk, cifrát azonban nem.

A Győr-Moson-Sopron megyében élő német csoportokban gyakoribb volt a lányok körében a kendőviselés. Egy heidebauer lányt ábrázoló képen 1847-ben a „Fehér vászonkendőfátyolszerűen fedi a szűzi koszorút. ” (Prickler 1998, 48) A fejbúbjára szellősen ráterí-391