Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

jal”, ami hasonló lehetett a későbbi rábaközi frizurákhoz. (Kiss 1833, 31) A 19. század végén és a 20. században is általánosabban az a törekvés érvényesült, hogy az asszony haja keretezze az arcát. Csepreg mezővárosban 1900 táján így fogalmazódott meg a kapuváriak ideáljának éppen az ellentéte:,Д fejkötőből a hajunknak elöl ki kellett állani, nem lett vóna szép elöl [ha elfödjük]”. A legtöbb asszony, még az őszülők is, annyira törekedtek arra, hogy lássék a hajuk, hogy ha olyan fejkötőt viseltek, amely egészen beborította a fejüket, akkor a szétválasztott előhajukat kétoldalt ívben lejjebb fésülték a kordivatnak megfelelően. Ezáltal módosították, lejjebb tolták a természetes haj-homlok határt, és kissé keskenyítették a homlokukat. Az egész tárgyalt térségben jellegzetes volt, hogy a fejkötőt és/vagy az alsó, hátul megkötött kendőt nem húzták le egészen a homlokig. Láttatták a középválasztékot, az esetlegesen kétoldalt „kifont” vagy a fejfedő alól kihúzott és hullámokba alakított, a későbbi divatban pedig elválasztás nélkül hátrafésült hajat. Csepregen egy, a 19. század közepén született asszony öregkorában a szomba-10.17. Magyar menyecske téli ünneplőben, felső kendő nélkül. Kapuvár, 1924.

Diebold Károly felvétele. NM.F.51559

10.18. Két magyar menyecske nyári, lakodalmi öltözetben. Kapuvár,

1923.

Diebold. Károly felvétele.

NM.F. 51185

389