Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

10.16. Magyar menyecske ünnepi fejkötője. Kapuvár, 1900 körül.

XJM.N.64.9.17

rán elkezdett őszülni, ezért az ottani, 19. század végi közösségi szokásokkal ellentétben úgy alakította a fejviseletét, hogy elfödje haját. Föltételezhető, hogy másutt és másnál is jelentkezett ez a hiúsági tényező. Kapuvár és a szomszédos, vele összeépült Garta aszszonyai viszont a 19. század végétől a kivetkőzésig már menyecske korukban is szándékosan az által különültek el a környező falvak asszonyaitól, hogy puritánul, homlokig szorosan lekötötték hajukat hátrakötő kendővel, „szorítóval“, mert - amint ez a helyi szabály a millennium évében már érvényesült - a „...hajuknak nem szabad kilátszania” (Bella 1896, 419). (10.3.) A haj őszülését és a feszes frizurák miatti gyérülését mindenesetre palástolta ez a viselésmód. Ha más helységbe ment férjhez egy kapuvári vagy gartai lány, ottani asszonyként már mutathatta homlokhaját, hátrébb kötötte kendőjét, mint a kapuváriak; aki viszont „faluról” ment férjhez a mezővárosba, ott már lekötötte a haját. Sajátos ez a hajviselési mód, hiszen a kapuvári öltözködés a többi elemének éppen az igényességével, gazdagabb voltával tűnt ki. A 20. század folyamán a haj eltakarása annyira fokozódott, hogy a homlok feléig is lehúzták a kendőt. (10.17-18., 10.28.) Ezáltal a hajas fejbőr és a csupasz homlok természetes határvonala eltolódott és úgy hatott, mintha a kendő szélénél kezdődött volna a hajuk, és a valóságosnál alacsonyabb lenne a homlokuk, kerekebb az arcuk. A legtöbb paraszti közösségben azonban legalább a homlok fölötti és melletti hajat igyekeztek láttatni, és esetleg díszesen megformálni. (10.1-2., 10.18., 10.26., 10.29., 10.37.) Több forrás írja le a Sopron környéki asszonyokat az 1830-as évek elején a fejkötőt kiegészítő „felpedrett haj-388