Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

2.20. Szentmárton mezőváros (Győr vármegye) pecsétje.

Néma 1996 nyomán.

dalom a 16-18. századi Magyarország egyik legjobb értékesítési körülményei között lévő domíniuma volt, melyet a 16-17. század hadi eseményei is elkerültek. Az Alsó-Ausztriai Kamara által igazgatott, zálogba vetett uradalom 1622-ben került Esterházy Miklós birtokába, 1626-tól újra a királyi Magyarország része lett. Még a kamarai igazgatás alatt megkezdődött a majorságok jobbágyoknak történő bérletbe adása, amely 1569-ben mintegy 250 holdnyi területet tett ki. A közeli városok piacai, a kedvezőbb földesúri függés miatt az uradalmat a piacra termelő jobbágyok túlsúlya jellemezte. Ez a 17. században, az Esterházyak földesurasága alatt, a robot, illetve a gabona- és bortized pénzbeli megváltását eredményezte. Esterházy László 1646-ban szerződést kötött a fraknói uradalom legvagyonosabb településeivel földesúri adóterheik, szolgáltatásaik éves pénzbeli megváltására. Bár Sopron vármegye 1636-ban megszüntette a jobbágyság szabad költözését, ez a jog a 17. században az uradalom területén végig megmaradt. Az uradalom jobbágyságának gazdasági erejét kitűnően jelzi az Esterházy birtokok 1678. évi bevételi kimutatásában elfoglalt helye, amely 36.665 forinttal vezet a Sopron vármegyei domíniumok sorában. A kismartoni 25.860 forint, a lánzsér-lakompaki 17.265 forint, a lékai 14.302 forint, a keresztúri 7.213 forint bevétellel szerepelt. Összehasonlításként: ez időben Sopron éves költségvetése 8-12.000 forint között mozgott. (Zimányi 1972, 5-29)

A majorságépítés - hadi eseményektől is befolyásolt - térbeli, időbeli különbségeit Győr vármegye egyik legjelentősebb birtoka, a bencések szentmártoni uradalma illusztrálhatja. Ott Magger Piacid főapát időszakában, 1650-ben, az uradalom központjában kezdődött el a major kialakítása. 1681-ben Gencsy Egyed Győrszentivánon, a székesfehérvári török engedélyével épített ki majort, melynek területét irtásföldekkel növelték. A 18. században az egyik legnagyobb jelentőségű major a Győr piacközponthoz közeli Kismegyer lett, melynek a szántóföldi, elsősorban gabonatermesztésben volt nagy jelentősége. (Tóth J. A. 1998, 129-131) (2.21.)

A Győrtől keletre fekvő területet a 16. századi török hadjáratok folyamatosan sújtották. Ott, a járásnak később a nevét is adó „győri pusztán”, az 1590-es évekre visszamenően egy speciális gazdálkodási forma jelent meg, a pusztabérlet, ami virágkorát a hosszúnak nevezett tizenöt éves háború után érte el. Ez a megyerész adta a szarvasmarha-kereskedelemben meghatározó Győr legelőbérleti területeit. Ismert győri kereskedők béreltek itt faluhatárokat és pusztákat. Beccaria Virgil Mezőőrs egy részét és Kismegyert zálogolta. Iványos Miklós 1652-ben 100 ezüst tallérért Bakoch- és Rét-34