Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

alapot, majd 150 tallér ellenében Bőny egy részét. Az itt folyó marhakereskedelembe a környező Mezőőrs, Pázmánd és Ászár falvak lakosainak egy része is bekapcsolódott. A legeltetés mellett e pusztákon szénagazdálkodás is folyt. (Gecsényi 1994, 78-94)

A földesúri és a paraszti gazdaság szimbiózisa kitűnően megfigyelhető a 18. század derekán, a Zichy család lébény-szentmiklósi uradalmában. A három településből álló domínium központját Szentmiklós jelentette, ahol a kastély és a legtöbb majorsági épület is volt. A Mecséren és Szentmiklóson összpontosuló uradalmi állattartást csekély majorsági föld ellentételezte. A jobbágyok és zsellérek kezén lévő földek a paraszti árutermelés alapját jelentették, és ehhez Bécs, Nezsider, Moson, Győr piacai kitűnő felvevőhelyet adtak. (Benda 1982, 438-447) A paraszti vállalkozási formák egy, Győr vármegyében szokatlan típusával is találkozhatunk itt, a paraszti közösség regálé (itt kocsma) bérletével. 1711-ben az uradalom kocsmáit az oroszvári, Filep nevezetű ember bérelte.4 Egy nemzedékkel később, 1742-ben a lébényi és szentmiklósi jobbá-2.21. A szentmártoni uradalom kismegyeri majorja, 1775.

Liptai József Károly térképe. Pannonhalmi Bencés Főlevéltár, Törzsanyag, No. XI/3.

35