Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Szövés, festés
9.12. Szövőszék, Bük 1875. Bán József takács, késmárki szövőiskolai rajzai alapján 1891-ben gyorsvetélőssé alakították át. SM. 84.1.1 -28 9.13. A takácscéh zászlajának kovácsoltvas tartója. Fertőszentmilkós, 19. sz. eleje. SM.56.523.1 ta és jogerejét az egész birtokra kiterjesztette. A céh vonzáskörzete 1717-1785 között 36 városi mesterre, 1717-1800 között pedig 55 környező helység 330 vidéki mesterére terjedt ki, így lehetetlen volt a céhen kívüli kontárok működése. (Domonkos 1994 a) (9.12.) A Győri Püspökség tulajdonában lévő Fertőrákos mesterei 1678-ban Széchényi György püspök támogatásával nyerték el a pozsonyiak 1578-as privilégiumának másolatát, a város függő pecsétjével megerősítve. Rákos ekkor fallal körülvett mezőváros volt. A remek a szokásos székállítás, felvetés, kígyójárás a kísérő vonallal együtt. A püspökség birtokaihoz tartozó nagy területek mesterei, így a répceszemereiek már régtől a győriek szabályzatai szerint éltek, amint az az 1694-es megyei kihirdetésből kiviláglik. A II. Lipót királytól kapott kiváltságlevelük egy 1789-es másolatban maradt fenn. Ennek 3. §-a tartalmazza a szokásos remek szövegét. Székállítás, fölvetés, „...és egy kis hémet, úgy mint az az kígyó futást egy keszkenyő végében, vétek nélkül Szőjön. ” Mester fia, veje sem ebéddel, sem magyar forinttal nem tartozik, hanem csak egy font viasszal, ami a templomi világításhoz szükséges. (9.13.) Lózs mezőváros 1693-ban kapott Lipót királytól szabályokat. A győriek artikulusait vette mintának a hét lózsi mester, akikhez csatlakoztak a vicai, iváni, széplaki és ebergőci mesterek is. A remek a szokásos. A helyi rendelések teljesítése után vásári munkát is készíthettek. Árszabályzatukat a felsorolt helységek és a két mérföldes körzetben dolgozó mesterek is tartoztak alkalmazni. Szany a Győri Püspökség birtoka volt, így természetes, hogy a céhszabályzatok megszerzésében is eljárt a pozsonyi főcéhnél. Az 1712-es céhlevél másolatát kapták 1726-ban, amit Adolfus püspök 1738- ban, majd 1753-ban Franciscus győri püspök erősített meg. Az 5. §. írta elő a remeket. Alacsony szövőszéket állítani, fölvetni, befűzni, „...egy kigyo járást, és egy Leistrumot csinálni tartozik. ” Győr megyében a német és magyar takácsok mellett önállóan működtek még más takács céhek is. Győrsziget több más helység mestereivel együtt nyert szabályzatokat 1747-ben Mária Teréziától. Ásvány helység takácsainak önállóságát 1711-es pecsétjük bizonyítja. (9.14.) A 19. században a héderváriak (1814), a gyarmatiak 316
