Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Szövés, festés

(1827), valamint a téti (1832) céhek működéséről maradtak fenn szabályzatok. Feltehetően korábban a győri, szigeti céh kötelékébe tartoztak. Nagycenk mesterei 1808 körül fordultak Széchényi Ferenchez céhalakítási kérelmükkel, de nem találtak meghallgatásra. Végre 1841-ben elérték céljukat és 25 mester, 7 legény és egy inas került a céh kötelékébe. (Készéi 1983)

E részletes áttekintés az egész régió takácscéheinek legfontosabb dokumentumait vette sorra. A fenti kép bizonyítja, hogy a királyi városok (Sopron, Győr, Ruszt) és Ovár takácscéhei függetlenek. A Nádasdyak, Esterházyak, a Győri Káptalan és püspökség birtokváltozásai, egy-egy mezőváros, mint Nyék-Keresztúr, Csepreg-Szentmiklós, Nagymarton-Kismarton, Köpcsény, a céhszervezet központjának áthelyezésével is járt. A pozsonyi főcéh filiális szervezetei évtizedeken, évszázadon át éltek a kapott másolatokkal. (9.15-17.)

A mesterremekről általánosan kiderült, hogy a három egykori megyében egységesen a következő: széthányt vagy új szövőszék összerakása, felállítása, négy nyüstös felvetés, hosszabb-rövidebb (30-15 rőf) darab leszövése, a dupla vagy szimpla kígyófutás mintázása kísérő vonallal, valamint csipke szegély készítése egy keszkenő, törölköző végében. így hát a szükséges technikai tudás igazolást nyert, ami a törölközők, asztalterítők, lepedővégek, mintás csíkok elkészítéséhez szükséges volt. Sajnos, késztermék a 17-18. századból nem maradt fenn, mindössze az árszabásokból következtethetünk azok milyenségére. Győr 1744: „Virágos, avagy koczkás

9.14. Takács céhpecsét. „S. ÁSVÁNY FALU TAKÁCS CZEPECH 1711“.

HM. 59.8.1

9.15. Szent Andrást ábrázoló töredékes olajfestmény a takácsok céhzászlajának közepéből. Fertőszentmiklós, 19. sz. eleje. SM.56.523.2

9.16. A soproni takácsok céhládája, 1727.

SM. 5 6.10.1

317