Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Szövés, festés

céhlevélben a remek a 3. §. szerint: „...egy Szövő székét uyonnan feől verni, es négy samlas Miszert az Mester fonalabul az kynel munkálkoszik be vonny ily okkal, hogy az Miv a Mesternek megh maradion, hogy aztat felkészítéssé és hem sara [him szárra] bevonnia es egi kis hímet úgy mintt a kigio futást egy keszkeneő vigeben vitek nekeől szőiön”. Ez a másolat maradt a német takácsok vezére a magyar és német takácsok szakítása után is, melynek értelmében a céhnek szabad volt vidéki mestereket is felvennie. Új privilégiumot már csak Mária Teréziától kértek 1747-ben. A mesterremekről a 4. §. rendelkezett: székállítás, négy nyüstös felvetés, valamint a kettős kígyófutást két szegélyező vonallal és csipkével. E munkákat reggel hét órától esti hét óráig kellett elvégezni. A vidéki mesterek a székállítás és felvetés után csak az egyszerű kígyófutást voltak kötelesek leszőni. A Győri Káptalan az 1625-ös levelet használ-9.11. Párnahéj. Csapja egy széles és két-két keskenyebb „X”-es, rózsás mintával. A hozzávarrt lenvászon héj három oldalon piros szegfűtövekkel és csokrokkal hímzett. Sopron megye, 19. sz. eleje.

SM.55.470.1

315