Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Szövés, festés

9.4. Takács céhpecsét. “TSORNA WARVS 1656” SM.55.1050.1

9.5. Fekvő szarvasok. Piros pamuttal szövött mesterremek töredéke a 18. sz. végéről, Sopron megye. SM.55.11.1

9.6. Kétfejű sasos csíkminta. Piros pamuttal szövött szalagdísz. Remekmunka töredéke a 18. sz. végéről, Sopron megye.

SM.55.467.1

Nádasdy Ferenc csepregi és sárvári birtokain a pozsonyiak 1579-es szabályait bírták a mesterek, 1613-ban kelt magyar fordításban. A mesterremek előírásában olvashatjuk: „...egy szövö szekett foil csinallny, tudni Illik Négy Nüsttre, azon Mester fonalából!, az kinél munkálkodik, hogy azon munka ismegh az Mesternek maradion, es az gestamra fel Igazítani, hogy aztt be foglallya, Az kigyo Járást es az hímet megh czinallya ... ” A főúr 1646-ban megújította a céhlevelet. Bukása után birtokainak jelentős része Esterházy Pál tulajdonába került, aki hatalmát az egész Rábaközre kiterjesztette 1676-ban. A központ ekkor Szil mezőváros volt. Takács céhmesterük két csornai mesterrel együtt új privilégiumot kért Lipót királytól, amit 1693-ban, mint „...Artis Textoriae Magistri in insula seu Districtu Rábaköz...” nyertek el, természetesen Esterházy Pál támogatásával. A mesterremeket előíró 3. §. „...úgy mint egy Szövő Székét fői csinálny tunndnya illik négy neiistre ...es kigyo járást azaz heömeött [hímet] megcsinally... ”. Vásári árut is szőhettek, vidéki mestert céhükbe felvehettek. Csorna szerepe is megnőtt időközben, mert Esterházy Pál a takácsmesterek számára új szabályzatot nyert 1698-ban. A szokásos 3. §. részletesebben rendelkezik a remekről: „...az el bontott Szövő Széket öszve rakja, és azt a Mestere fonalával négy nyomatékra el kiszitse, ki az idő alatt szolgált, úgy pedig, hogy az a munka a Mesteré legyen, és azt az alsó Durungra, az mint szokás vonnya, a Borda tokon, és az nisten böcsülettel, és minden szakadás s kár nélkül a fonál végét alá vonnya... ” Tartozik a mestertársaknak illendő ebédet, valamint a céhládába egy magyar forintot és egy font viaszt adni. A Soproni Múzeumban őrzött 1657-es céhpecsétjük, „TSORNA WARVS” felirattal, korábbi működésüket is bizonyítja. (9.4-8.)

A pozsonyi főcéh filiális testületeket hozott létre ott, ahol több mester dolgozott egy-egy helységben. így Lövő, Bük és Páli 1726- ban, Bő 1737-ben kapott másolatot a pozsonyi főcéh 1712-es új jogait részletesen kifejtő céhlevélről. Tilos volt a szabályzat szövegét tovább adni. Időközben Esterházy Pál folytatta birtokainak kézművesekkel való gyarapítását, mezővárosi rangra emelését, vásártartási joguk elnyerését. 1681-ben a soproni takácsok céhlevelének magyarra fordított változatát adták ki a kapuvári mestereknek, akikhez a környező Babot, Garta, Jobaháza és Tamási mesterei tartoztak, összesen tizenheten. A mesterremek „...egy Mester darab két táb-312