Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Pásztorfaragások

Mihály napi pásztorfogadások alkalmával többnyire dudaszó emelte az ünnep hangulatát. Elsősorban a Szigetközből vannak adataink dudás pásztorokról, de jelenlétük megye szerte általános volt az uradalmak cselédsége közt. (Tanai 2001, 189-221) (8.35.)

Végül a domborúfaragás korszakában, melyet az 1870-1880-as évektől számíthatunk, az ünnepi és hétköznapi botok mellett furfangos zárak, lakatok, képkeretek, virágtartók, só- és gyújtótartók is kikerültek a pásztorok keze alól. Ezeket részben saját szórakoztatásukra és kézügyességük bizonyítására készítették. Ilyen volt a nagycenki Tompa Pista juhászgazda szarukulcsos lakatja is. Lakatjának hátlapjába az őt zsinóros dolmányban ábrázoló mellképét ragasztotta. Nemesi származására tartásában, öltözetében is sokat adott. (8.2.) Az alsó-ausztriai Máriacellbe zarándoklat alkalmával vitt egy nagyobb méretű képkeretet, benne arcképével, melynek felirata a következő: „Nemes Tompa István 25 éves koromban Csináltam Czenk Sopronmegyében 1888 évben. ” A keret plasztikus díszekkel zsúfolt, ágas-leveles fonatok között birka- és kosfejekkel, virágok halmazával nyilván felkeltette a kegyhely vezetőinek is az érdeklődését, mert a kép a vöt ív ajándékok kiállításába került. Szép faragásé juhászkampóját 1890 körül Tompa Pista szignóval látta el. (8.36.) Apja is juhászgazda volt a Széchenyi uradalomban. Apróbb tárgyai a szombathelyi Schmidt gyűjteménybe kerültek.

8.34. Kanásztülök kiterített rajza, 1933-as és korábbi karcolt díszítésekkel, Und. SM. 73.34.1

8.35. Sós Antal kecskefejes dudája. Pusztasomorja, 1927.

XJM.N.73.10.1

305