Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Pásztorfaragások
8.36. Tompa Pista juhászkampója. Nagycenk, 1890 körül. NM.5618 8.37. Kettesiga cifra bélfákkal. Csorna, 1924. CSM.71.117.1 Az uradalmak intézői általában ismerték a jó kezű faragókat, kiállítási darabok, szoborcsoportok készítésére is bíztatták őket. így készült a csornai faragott iga is 1924-ben. A mintát az 1873-ban készült darab adta. A Hanság-széli községekben elterjedt volt az igák járomfejeinek, bélfáinak a díszítése. Ezekből szép számban szerepelnek példányok Pálos Ede rajzai között is. (7.9-16.) Ez a mutatós darab szolgált előképül, de a korábbi példa harmonikus díszítésétől már eltértek, mennél díszesebb legyen felkiáltással. (8.37.) A másik példa a híres kapuvári uradalomból való. A jól faragó Varga Györgyöt biztatta az intéző a kiállításon való részvételre. (8.38-39.) 1927-ben három hónap alatt készült el a konzolra szerelt együttes. A két címeres, ólomgombos szarvú ökör között áll a pásztor németjuhász kutyájával. 1928-ban már rövidebb idő alatt készült el a másik csoport. Itt a borjú, tehén, bika mellett a németjuhász kutya, a jobb szélen pedig poharat tartó pásztor áll. Öltözete városi zakó, pantalló, cipő, pörge kalap. A kiállításon szereplő szobrokkal kapcsolatban több kifogás is felmerült. így az elsőnél, hogy miért visel „bricses” nadrágot a pásztor a bőgatya helyett, nem a németjuhász kutya való a nyáj mellé, hanem a kuvasz. A másik csoportnál nyilván a városias, inkább az urakat megillető öltözet volt a kifogás, no meg a németjuhász kutya. így aztán a sok munkával készült kiállítási darabok Varga Gyuri bácsi nyakán maradtak. A romantikus szemlélet további esetéről is beszélt Varga György. Az uradalom nyájai, gulyái mellett dolgozó személyzetnek ünnepi viseletét csináltattak. Az akkor már messze híres hortobágyi 306
