Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.76. Kefetartó. Mosonszentmiklós, 1850 körül. XJM.N.66.5.3

7.77. Kovászfa. Szany, 1882.

XJM.N.68.1.198 alapján.

7.78. Kovászfa, 20. sz. első fele.

XJM.N.63.104.1 alapján.

mazó tölgyfából faragott, 1803-ra datált kanáltartó, melyet a soproni múzeum gyűjteménye őriz. (7.75.) Mindkettő kialakítása arra utal, hogy e többnyire falra akasztott tárgyak, ünnepélyes alkalmakkor az asztalra helyezve a teríték díszei is lehettek.

A szalmafonatokhoz hasonló technikával készült Mosonszentmiklóson az 1850 körüli kefetartó. Hátlapja félköríves, egyenes és fűrészfogas fonott szalmahurkákból szíjáccsal kötött lap, a keféket az alul vályúszerűen kialakított kefetartóba helyezték. (7.76.)

A kenyér dagasztásakor a teknőre, a kelni hagyott tészta lefedésére való abrosz alá „kovászfát” helyeztek. Ismerjük egyszerű, villás elágazású faágból készített, valamint a lécekből összecsapok, rácsos, létraszerű formáit. Az 1882-ből datált kovászfa keresztléceinek széle fűrészelt karéjos, vésett vonallal díszített, monogramos. A másiknak hengerded rűdja a becsapolt keresztlécek körül négyzetesre hagyott, keresztléceinek széle csipkézett. (7.77-78.)

A nyílt tűzhelyeken a lapos fenekű fazekak, lábasok alá vasháromlábat tettek. Kovácsoltvasból készültek, alakjuk változatos, díszítésük formai kialakításukban rejlik. (7.79.)

270