Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

1625, 1681). A fejlett kézműiparral, differenciált kereskedelemmel rendelkező város a történeti vármegye nyugati felének domináns, a Répce vidékének osztott piacközpontja. Sziléziába irányuló borkivitele a 18. századig nagy jelentőséggel bírt. A 19. század elején evangélikus líceuma, egykor jezsuita majd bencés kézben lévő gimnáziuma révén regionális iskolai centrum, a Kemenesalja evangélikus nemességének hagyományos iskoláztatási helye.

Ha a három vármegye településszerkezetére, a települések szerepének rangsorára vagyunk kíváncsiak, akkor érdemes a vizsgált időszak kezdetét figyelembe venni. Egy tíz szempontos funkcionális értékelés - uradalmi központ és rezidencia, bíráskodás, hiteles hely, egyházi igazgatás és intézmények, egyetemre járók száma, céhek, vásárok, jogi helyzet - Sopron és Moson megyékben sűrű, tagolt szerkezetű településhálózatot mutat, amelynek élén Sopron valamint Győr, másodvonalában Kismarton, egy szinttel lejjebb Csepreg, Nezsider, Szentmárton és Magyaróvár áll. (Kubinyi 1996, 132-139) (2.1.)

A 18. század végi, 19. század eleji település struktúrákat tekintsük át a kor új tudománya, az államismeretbe (Staatskunde) ágyazott statisztika alapján. Magyarország 1773. évi hivatalos helynévtára szerint Győr vármegyében 1 mezőváros és 77 falu, Mosonban 11 mezőváros és 39 falu, míg Sopronban 25 mezőváros és 207 falu volt. (Lexicon locorum, 325) A vármegyei adatszolgáltatás miatt e jegyzékbe nem kerültek be a szabad királyi városok.

A leíró statisztika legismertebb művelője, Fényes Elek 1836- ban megjelent kötetében az előzőtől eltérő adatokat hozott. Győr vármegyét egy szabad királyi városból, 80 faluból, 41 népes pusztából álló, az ország egyik legkisebb területű, de igen nagy település- és népességsűrűségű törvényhatóságaként ismertette. A települések többsége színmagyar lakosságú volt, csak egyet írt tiszta német falunak (Sövényháza), négyet vegyes német-magyar (Csanak, Győrsziget, Öttevény, Szabadhegy) egyet pedig horvát-magyar (Szentiván) lakosságúnak. Moson esetében már e munka felhívja a figyelmet a szabad királyi város nélküli törvényhatóság sűrű hálózatú, jelentős népességet magába fogadó mezőváros-szerkezetére. E városok lakosságának etnikai összetétele kitűnően szimbolizálja a törvényhatóságét is. A 14 mezőváros közül 8 német (Boldogaszszony, Gálos, Nezsider, Nyúlás, Rajka, Szentjános, Védeny, Zurány), 2 német-magyar (Moson, Magyaróvár), 2 horvát-német (Köpcsény, Lajtafalu), 1 német-horvát (Oroszvár), 1 magyar lakosságúként (Halászi) került feljegyzésre. A 38 falu közül 22 német település (58%), míg 7 horvát, és 6 magyar mellett egyben-egyben jelezte a magyar-német, német-magyar, illetve a horvát-német ve-2.5. Sopron szabad királyi város címere

21