Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
2.6. Győr vármegye címeres pecsétje. Néma 1996 nyomán. 2.7. Moson vármegye címeres pecsétje. Néma 1996 nyomán. gyes lakosságot. A 11 népes puszta 64%-a német lakosságú volt, a fennmaradók a magyarok. A közepes nagyságú, nagyon ritka népességű törvényhatóságban a magyar lakosság többnyire a Szigetközben és a Győr megyével határos részen élt. Sopron vármegye három szabad királyi városa mellett 38, erősen eltérő fejlettségű mezővárossal rendelkezett. Ezek közül 18 német (például Alsórámóc, Fehéregyháza, Feketeváros, Fraknóalja, Harka, Locsmánd, Kabold, Kőhalom, Nagyhöflány, Nagymarton, Keresztúr, Nyék, Széleskút), 15 magyar (Bő, Csepreg, Csorna, Egyed, Fertőszentmiklós, Iván, Kál, Kapuvár, Mihályi, Lózs, Lövő, Nagycenk, Szany, Szil), 3 horvát (Szentmárton. Szarvkő, Rákos1), továbbá 1 német-horvát (Szentmargitbánya), 1 horvát-magyar (Und) lakosságúként került a leírásba. A közepes nagyságú, sűrű településszerkezetű, nagy népsűrűségű törvényhatóságban 199 falu közül 105 (53%) magyar, 59 (30%) német, 26 (13%) horvát lakosságú településként szerepel, ugyanakkor 3 község esetében német-horvát, 2 esetben magyar-német, 1 esetben horvát-magyar vegyes etnikumú lakosságot mondott a statisztikus. A 27 népes puszta közül huszonkettőt magyar lakosság lakta (82%), a fennmaradó öt pusztán német lakosságot jelzett a szerző. (Fényes 1836, 103-130, 172-198, 242-294) A polgárosodás előtti településszerkezet specifikumát jelentette a nemesi falvak hálója. Sopron vármegyében a Rábaközben és a Répce-mentén tömbben helyezkedtek el e falvak, a legnyugatibb, a többitől különálló Felsőpulya volt. Győr vármegyében a Sokoróalján, a Sziget- és a Csilizközben tömbökben, a pusztai járás keleti felében elszórtan lehetett őket megtalálni. E településtípusok eredete eltérő volt. Az országos nemesek közösségei (Felpéc, Szap, Jobaháza, Völcsej2) mellett az egyházi nemesek településeire is találunk példát. A győri püspöké volt a 19. századra teljességgel kuriális településsé vált Kisbajcs és Nagybajcs, illetve a vecseszékhez tartozó Dör. A Győri Székeskáptalané Bácsa. Még archaikus kollektív szabadságokra hivatkozó közösség, a győri székeskáptalan egykori harangozófalva, Balony is megtalálható területünkön. Moson vármegyében tiszta nemesi község nem volt. A tiszta nemesi községek mellett jelentős a nemesi közbirtokosságok száma is, amely a több nemesi birtokos révén egyaránt kialakulhatott mezővárosokban (Rajka, Mihályi) és falvakban (Győrszemere, Kisfalud, Bezenye). (2.8.) A 18-19. században az országos nemesek közösségei a szomszédos katolikus lakosságú uradalmaktól eltérően jelentős részben evangélikus felekezetűek maradtak, Győr vármegye keleti részében reformátusokkal (Bőny, Rétalap) is találkozhatunk. 22
