Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)

2.3. Győr szabad királyi város címere

2.4. Moson vármegye címere

1277-es privilégiumú, a határ menti kereskedelemben a 18. századig nagy szerepet játszó Sopron. Kismarton 1648-ban, az ország testébe történt „visszavételkor” vált „civitas”-sá. Az 1681-es soproni országgyűlésen szőlőtermelése és borkereskedelme elismeréseként Ruszt is elnyerte ezt a kiváltságot. Győr város, bár 1271-ben már megkapta a székesfehérvári polgárok jogosultságait, ám - földesúri viszonyai, területi és jogi széttagoltsága, később háborús állapotai miatt - azt sem a középkorban, sem pedig a korai újkorban szabad királyi városi státussá nem tudta kifejleszteni. E jogállást rohamosan fejlődő kereskedelmi és gazdasági szerepére tekintettel, csak 1743-ban nyerte el, amit az 1751. évi országgyűlés cikkelyezett be. Moson vármegye jelentős kiváltságokkal rendelkező mezővárosa volt Magyaróvár és Moson. A megye fejlett mezővárosszerkezete speciális jellegzetességet hozott, ugyanakkor a törvényhatóság nem rendelkezett szabad királyi várossal.

A fenti rövid szemlézés is jelzi, hogy a szabad királyi városi privilégium megléte a 16-19. század során önmagában nem jelentheti a funkcionális várost. Közhely de igaz, hogy egyes mezővárosok jóval több és differenciáltabb városi szerepkörrel rendelkeztek, mind némely szabad királyi város. Ezt a 17-18. század fordulóján jól szemlélteti Ruszt, Kismarton, illetve Győr, Moson, Magyaróvár, vagy Nezsider példája. Az igazi centrális településeket a gazdasági, a politikai és a kulturális élet régiójukat meghatározó jelenléte jellemezte. így a két meghatározó szabad királyi város közül Győr a 16-17. században Bécs védőbástyájaként erődvárossá épült ki. A kelet-nyugati, Bécsbe és a Német Birodalomba - egyes időszakokban Eszak-Itáliába - irányuló, a magyar árukivitel döntő súlyát jelentő szarvasmarha kereskedelem egyik központja lett. (Gecsényi 1991; 1993) A 19. század eleji Győr püspöki székhelyként katolikus egyház-igazgatási, megyei székhelyként pedig világi közigazgatási központ, egykor jezsuita, 1802-től bencés gimnáziuma, majd jogakadémiája révén nagytáji oktatási központ. A Duna menti városok közvetítő kereskedelmének köszönhetően a régiók közötti távolsági kereskedelem (gabona, sózott hal) egyik fontos piacközpontja lett, az 1830-as évekre maga mögé utasította a gabona kereskedelemben kistérségi riválisát, Mosont. (Balázs 1980) Gyorsan növekvő felvevőpiacának, kiterjedt kézműiparának köszönhetően, a szűkebb és tágabb környék meghatározó gazdasági csomópontjává vált.

Sopron a 16-17. századtól nemcsak a vármegye, hanem a Nyugat-Dunántúl evangélikusságának felekezeti és kulturális centruma, 1787-től hivatalos megyei közigazgatási központ. A város a 17. század során többször is otthont adott az országgyűlésnek (1622,

20