Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Sabján Tibor: Kályhák
5.2. Kétfejű sasos kályhacsempe, 1676. SM. 1892.24 5.3. Kétfejű sasos kályhacsempe. Győr, 17. sz. XJM.N.94.1.1 5.4. Griffes, késő reneszánsz párta. Sopron, 17. sz. második fele. SM.55.18.77.1 előfordult, hogy a parasztház szobájában a kályha és a kemence egymás mellé építve állt. (Sabján 1995, 156) Mindezeket figyelembe véve mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a megye területén a kályhás fűtés volt az általános, túlsúlya a más fűtési módokkal szemben egyértelmű. (Filep 1993 a, 102-103) A megye városaiban a kályhák korai használatáról vannak adataink. Jó példa erre Sopron esete, ahol a város 1432-ben átalakíttatja a torony őr lakását, és füstös kemencéje helyére egy új cserépkályhát állíttat. (Mollay 1982) A kályhák készítése szerepel a fazekas céhlevelekben is. A soproniak 1578-ban alapított céhe a mesterremekek közé sorolja a különböző kályhacsempék készítését. Részletesen szabályozza a csempegyártást és a kályhaállítást a győriek 1633-ban kiadott magyar nyelvű céhlevele is. Ebben a zöld csempe, illetve a sarokcsempe árát állapítják meg, valamint a kályhaépítés munkadíját rögzítik. Falusi viszonylatban a 15. század második felében jelennek meg a cserépkályhák, mint az úri hajlékok fűtőberendezései. Falun emelt nemesi kúriákban, paplakokban, várak és kolostorok egyszerűbb szobáiban már gazdagon díszített, de még legtöbbször mázatlan szemeskályhák állnak. Ezeknek egyes csempéit fadúcokkal préselt motívumok díszítik. Gyakori téma a lován ülő Szent György, a kettősfarkú koronás oroszlán, vagy Hunyadi Mátyás címere. Tetejüket tornyos oromcsempék, vagy csipkés párták koronázzák. A kályhák felületét vörös színűre festett, kötélmintázatos sárpárkányok tagolják. Van a kornak egy másik szemeskályha típusa is, melyet városi polgárházak, várak, ritkábban falusi úri hajlékok szobáiból ismerünk. Ezt az egyszerű kályhát redukált égetésű, tál alakú szemekből építik fel, sarokcsempéi fonott élűek, vályús oldallappal. A fekete színű kályhák tetejét háromszögletű, tál alakú szemekből összerakott oromzat szegélyezi. A reneszánsz kályhacsempék a 16-17. századból ismertek. A soproni Fabricius-házban látható „apostolos kályha” 1628-ban készült, valószínűleg ausztriai műhelyből került a városba. A század második felének jellemző reneszánsz kályhája zöld mázas, kétfejű sasos csempékből épült fel. tetejét delfines párták ékesítették. A Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld több településéről kerültek elő ilyen kályha töredékei, többek között Sopronból és Győrből is. Ezek a kályhák még úri, polgári használatban voltak. (5.2-4,) A kályhák paraszti használatbavételének időpontját nem ismerjük pontosan, mert sem a megyében, sem a Kisalföld területén, késő középkori faluásatás nem volt. így a kezdet kérdésében csak feltételezésekre vagyunk utalva. Vélhető, hogy a vidék parasztházaiban - az alföldi viszonyokhoz hasonlóan - már a 15-16. század fo164
