Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Sabján Tibor: Kályhák

lyamán megjelennek a kályhák, bár ez ellen szól, hogy a régészeti szórványleletek nem tartalmaznak olyan kályhacsempéket, melyek mai tudásunk szerint paraszti használatban voltak. Az írott források mindenesetre a 17. századtól említik a vidéken a kályhákat. A csal­lóközi Nagytanyban egy 1627-ben felvett tanúvallomásban ez áll: „...az [z]sirnak az maradekia az Kaliha szegletin volt. ” Egy másik tanú ugyanebben a perben állítja, hogy „...latta a Kaliha mellet, tsupa Aniaszült mezeitelen. Horuat Janosnet. ” (Klaniczay - Kristóf - Pócs 1989, 323, 326) A közelmúlt cserépkályháit vizsgálva három nagy csoport külö­níthető el. Legnagyobb számban a korongon készített szemes­kályhákat használták, de sok helyen építettek táblás kályhákat is. A csempekályhák a paraszti használat utolsó korszakához kapcsolód­tak, igazán széles körben már nem terjedtek el. A kisalföldi - ezáltal a Győr-Moson-Sopron megyei - szemes­kályhák a késő középkori űri szemeskályhákból alakultak ki, illet­ve előzményeiknek ezen úri kályhák tarthatók. Használatuk az egész megye területén jellemző, még akkor is, ha némely polgáro­­sult vidéken más típusú kályhák is nagy számban előfordultak. A kályhák formája alul szögletes, felül hengeres volt, ez alól csak rit­kán akadtak kivételek. (S. Lackovits 1975, 224) Polgári hatást mu­tató kályháknál előfordult az alul-felül szögletes forma, vagy a tel­jes egészében hasáb alakú kályha. (5.5-6.) A szemeskályháknak alul 40-50 cm magas meszelt lábazata volt függőleges, vagy kifelé dőlő oldalakkal. Erre került egy összetett profilozású lábazati párkány. A szögletes tűztér egyik oldalával három sornyi magasságban a falhoz csatlakozott, csempéi kötésben helyezkedtek el. (5.7.) Gyakori volt, hogy a tűztér első sorát dom­borműves díszítésű csempékkel rakták ki. A sarokcsempék oldal­lapjain is hasonló díszítmények voltak. A tűztér tetején helyezke­dett el a szélesedő tagolású középpárkány vagy váll, amely „U” alakban csatlakozott a falhoz. A váll felett a kályha hengeres része a faltól függetlenül állt, három sor magas volt, felső sorát csipkézett tetejű pártázat koronázta. (5.8.) A pártázatnak két változatát lehetett megkülönböztetni. Az egyik félkör alakú, csipkézett szélű elemek­ből állt, ritmikusan ismétlődő hatást keltve, a másik zárt koszorút formázott, csak teteje volt csipkézett. A párták előlapján is dombor­műves díszítmények sorakoztak. (5.9.) A polgári hatást mutató szemeskályhákon a pártázat helyett egymásra helyezett takarólapok is lehettek, melyeket kályhagomb ékesített. (5.5-6.) Ritka volt, de azért előfordult olyan szemeskályha is, melyet kupola zárt le. En­nek tetejére is kályhagomb került. 5.5. Szemeskályha. Bar­bae s, 19. sz. Sabján Tibor rajza. 5.6. Polgári hatást tükrö­ző, alul-felül hasáb alakú szemeskályha, Dör. Sabján Tibor rajza. XJM.NF.3556 alapján. 165

Next

/
Thumbnails
Contents