Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
emelték őket. Robosztus falaik szerény díszítettségükkel a modernkori építészettől egyáltalában nem idegen módon hatottak. Rendezettséget, gondosságot sugalltak. A városi élet rangját is kifejezték, hiszen a környező falvak gazdái általában favázas, deszka-, nádvagy sövényfalú pajtákat emeltek. (4.31-32.) A pajtákat a 19. század közepétől a Kisalföld nyugati részén, a Rábamentétől az ország határáig általában hatalmas, szinte templom nagyságúra emelték. Nem számítottak ritkának a 15x20 méteres alapterületűek sem. Gerincmagasságuk olykor tíz méter fölé nyúlhatott. A kisalföldi pajták alighanem a magyar nyelvterület leghatalmasabb falusi építményeiként is figyelmet érdemelhetnek. Gerendavázuk világosan áttekinthető, a szemnek is tetszetős csarnoképületeket alkotnak. Pajtáink építészeti szépségét, hangulatát sajátossá teszik a gerendázatuk kapcsolásai, íves kötéseik. (4.33.) 4.33. Pajtaláb ívelt dupla kötéssel, Ásványráró. Filep Antal felvétele 1959. Xm.NF.4242 113