Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Timaffy László: Táj és ember

dűnesávokat, közöttük lapos, vizenyős mélyedéseket találunk. A Fertő-Hanság-medence süllyedéses területét a Duna és a Rába hor­dalékkúpja elgátolta, ezért rossz lefolyásúvá vált. Felszínét egy-két méter vastag tőzegsár, lápi talaj fedi. A Hanság tőzegsíkjából szá­mos halom emelkedik ki. A Pannonhalmi dombságot a Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak völgye elválasztja. A dombság ké­regmozgásai miatt három vonulat - a pannonhalmi, a ravazd-csa­­naki, és a sokorói - kiemelkedett, míg a két fő völgy, a győrszent­­mártoni és a tényői lesüllyedt. A legmagasabb pontja a középső vo­nulatban a 317 méter magas Nyúli-, vagy Szent Pál-hegy. A domb­ság keleti lejtőit foltokban lösz takarja, amelynek vastagsága Ravazdnál eléri a húsz métert. A megye legidősebb tája az ókori kristályos palákból felépülő, töréses szerkezetű Soproni-hegység, melynek jó minőségű barna kőszenét 1759 óta bányászták. A hegy­ség törésvonalai mentén völgyek alakultak ki. Ezek egyike az Ikva által kivájt Soproni-medence. A Soproni-hegység keleti szárnyát alkotó Fertő-melléki-dombság középső része a Kőhidai-medence. Ennek vizeit a Rákos patak vezeti a Fertőbe. A hegység legmaga­sabb csúcsa, a Magas-bérc 557 méter. (1.2.) 9 1.3. Felső-szigetközi táj. Timaffy László felvétele. XJM.NF. 1260

Next

/
Thumbnails
Contents