Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
A kitörő lelkesedéssel induló korszak a rendszerváltáskor ért véget, de a halmozódó problémák miatt már a 80-as évek elején lemorzsolódtak a Győrött „korszakváltó” művészek, így az új alkotói periódus első három évének szobrászatára jellemző újgeometrikus irányt 1983-tól a sokféle egyéni művészi elképzelés egyidejű jelenléte váltotta fel, anélkül, hogy bármely művészeti törekvés meghatározóvá vált volna. A művésztelep második alkotói korszakában (1976-tól 1989-ig) Győrött dolgozó szobrászok közül Bohus Zoltán, Csiky Tibor, Fajó János, Galántai György, Győri László, Haraszty István, Hetey Katalin, Lugossy Mária, Lux Antal, Misch Ádám, Móder Rezső, Nádler István, Trombitás Tamás, Sass Valéria, ef Zámbó István, Várnagy Ildikó, továbbá Csiky Tibor több tanítványa - Budahelyi Tibor, Heritesz Gábor és Horváth László - legalább kétszer visszatért a győri művésztelepre, munkásságuk fontos része az itteni alkotómunka. Mellettük jó színvonalú müveket hoztak létre a frissen végzett, városba letelepedett művészek - Hefter László, Illés Csaba, Ezsiás István - és kiválóakat néhány külföldi alkotó (Paavo Halonen, Kari Juutilainen, Lutz Ackermann, Wojciech Bukowiecki, Jaakko Rönkkö, Gabriella Fekete stb). Az ekkor készült szobrászati munkák rozsdamentes acél, vas, bronz, fa, illetve betonszobrok és krómacél, bronz vagy fém-és üveg, illetve fém-és műanyag kombinációjú kisplasztikák, énnek, geometrikus formanyelvű, a strukturalizmus, a minimal art és a tiszta fogalmi gondolkodás irányába mutató művek, kinetikus szobrok, mobilok, díszkutak, majd a 80-as évek közepétől - főleg a külföldiek jelenlétével utolérve a kortárs törekvéseket - az újszenzibilitáshoz tartozó, a korábbi nyugati arte povera, land art, szocio-art és koncept art tanulságait felhasználó, szubjektív belső ént kivetítő objektek, érmek, kisplasztikák, gipsz szobrok, installációk, egy-két performansz. Ugyanezen időszakban a festők - ef Zámbó István kivételével - még mindig a hivatalos művészettől elvárt tematikájú és formavilágú, főként lírai realista, a díszítő művészethez közelálló, illetve szürrealisztikus és lírai absztrakt képeket, s - magyarországi megjelenéséhez képest is megkésve - a hard edge-hez, a koncept arthoz, majd az új expresszionizmushoz köthető festményeket, grafikákat, konceptuális, illetve analitikus festészeti és rajz műveket készítettek. A korábbinál felszabadultabb művészeti környezetben a hivatalos művészet szféráján kívül alkotó, ún. Rábás Csapat” tevékenységét mindvégig gyanakvás kísérte (95), amely a más törekvést képviselő szobrászok alkotásaira is kiterjedt. Ezt nyomatékosították a helyi napilapban helyett kapott, szaporodó elmarasztaló írások - amelyekről alább bővebben is olvasunk -, s még inkább az el nem fogadott, vagyis a gyűjteményből kimaradt müvek, köztük ef Zámbó István, Sass Valéria, Galántai György és Móder Rezső kis- és nagy méretű 47
