Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

Bohus Zoltán egy újságcikkben így összegezte: -„Reggeltől estig dolgoztunk a gyárban, s ha azt kérdezik, mi volt a legnagyobb élményünk a telepen, egyértelműen azt mondhatom: a gyár. ” (76).

A RÁBA ’78 kiállítás Hefter László által tervezett katalógusában a munkásoknak mint alkotótársaknak mondott köszönetét a művészek nevében Kernács Gabriella, megelőzve a protokollban elvárt, szokásos tiszteletkört: A szimpozion ... Nemcsak több művész együttlétét jelzi egy adott helyen, meghatározott céllal és időben, hanem egy tágabb közösségét: beletartoznak a művészekkel együttdolgozó munkások is. Az ötvenes évek gyárlátogató művészei lerajzolták a munkást munka közben. A szimpozionok résztvevőinek azonban a munkás nem téma, több annál, alkotótárs. Ez egyfajta lehetőség a kézfogásra, híd afölött, a talán már szűkülő szakadék fölött, amely sokak véleménye szerint a művészetet a közönségtől elzárja. ” (77)

A művészek és munkások egymáshoz való ragaszkodásából is világossá válik, hogy a Rába-gyári három éves intenzív szobrászati munka tulajdonképpen önmagától beteljesítette azt a propagandisztikus célt, amit a politikai hatalom a munkások műveltségben fejlesztésében a művészettől helyi szinten elvárhatott. A művészekkel együttdolgozó gyáregység vezető, szakmunkás, ha nem is értette az új műveket, megérezte az alkotás komolyságát, megtapasztalta a szoborkészítés nehézségeit és felismerte a művészi elképzeléseknek megfelelő, precízen megmunkált anyagok, hajlított síkok vagy egyszerű formák műalkotássá történő átlényegülését. Ezeknek az élményeknek és tapasztalatoknak köszönhető a szobrok és a művész-telep iránti tartós érdeklődése, és az, hogy a következő években annak ellenére is fennmaradt a szobrásztelep, hogy a városszépítő céloknak láthatóan nem felelt meg.

1979-ben, a hazai újgeometrikus művészet fejlődésével lépést tartó, sőt e fejlődéshez szorosan hozzátartozó, 1976-78 közötti győri művésztelepi alkotótevékenység folytatásának meghiúsítását elrendelő helyi párthatározat teljesítéséhez a város politikai és kulturális vezetése új szervezeti és működési szabályzatot állított össze. Az első szövegtervezet szerint „A művésztelep célja, feladata, hogy Győr város (Kun Béla lakótelep, Gorkij utca, belvárosi rekonstrukció) környezet-esztétikai feladataival foglalkozzon, azokra megoldások, kivitelezésre alkalmas terveket hozzon létre. Ennek megfelelően a résztvevők konkrét feladatot kapnak. ” (78) A művésztelep ideje kétszer három hétre bővült, a szervezők azonban leküzdhetetlen akadályokkal találták szembe magukat. Az új kiírásra csak két jelentkezés érkezett, emiatt kénytelenek voltak ismét a megelőző években Győrött járt szobrászokat meghívni. (79)

Az 1979. évi művésztelep április 26-i társadalmi vezetőségi alakuló ülésén a résztvevők hosszasan vitázott arról, hogyan hajtsák végre az elvárt profilváltást, miután sem az elképzelések, sem a lehetőségek, sem az anyagi feltételek nem tisztázódtak még. Az ülésen többen felszólaltak. Illés Attila, a Városi Tanács városfejlesztési csoportvezetője megjegyezte, hogy nem tudják konkrét fela42