Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

életben betöltött jótékony szerepét, végül a művek nevelő hatását emelték ki. Néhány példa az egymást követő évekből: A mostani, a sorrendben a 8.

tárlatnak első alkalommal adott otthont a Xántus János Múzeum Képtára. A műcsarnokinál előkelőbb környezet a vállalkozás fokozódó megbecsülését és népszerűségét jelzi.” (64) „A szervezők lelkes munkája, a megye ipari és mezőgazdasági nagyüzemeinek művészetpártoló segítsége nyomán ... a győri művésztelep az évek múlásával egyre népszerűbb lett az ország legkülönbözőbb vidékeiről nyaranként Győrbe látogató és itt alkotó művészek körében, évenkénti kiállításai pedig ma már képzőművészeti életünk szerves részét képezik. A mostani (értsd: 1977. évi) kiállítás az eddigi tárlatokat, a bemutatásra kerülő művek száma és esztétikai színvonala tekintetében egyaránt felülmúlja. A kiállítás a látogatót a témák, a műfajok és a művészi törekvések sokszínűségével, az alkotói látásmódok frissességével, korszerű formagazdagsággal, helyenként a merész kísérletezés szellemével ragadja meg. A bemutatásra kerülő műveket az ábrázolás és a formák új lehetőségeinek keresése jellemzi: az alkotók nem egyszerűen az ábrázolt valóságrészletek bemutatására törekszenek, hanem arra, hogy a nézőben érzelmi, gondolati folyamatokat indítsanak meg műveikkel." (65)

„ ... egészen másként nézi majd az a szövőnő, lakatos, vagy kekszgyári munkásnő, aki látta, hogyan készült, mit ábrázol, miből született az alkotás". (66)

Az újságírók egymással versengő dicséretei között meglepően hat Pákovics Miklós 9. kiállítás kapcsán készült írása, amelyben megkérdőjelezi a művésztelep gyökeres megújításáról és városszépítő céljáról fennen hirdetett fenntartói szándékok komolyságát, s határozottan elutasítja a kiállítást. (67) „S még mielőtt bárki valamiféle közéleti bátortalanságot gyanít a sorok mögött, sommázva kijelentem, a kiállítás az esemény jelentőségében, különösen pedig színvonalában nem üti meg a mértéket, hogy elemző erővel „szálljunk síkra" erényeiért, vagy „érte haragudjunk"a művésztelepnek nem feladata a kiemelkedő művészeti alkotások létre-hozása. Hiába is volna az, ennek a feladatnak nem tudna eleget tenni. Bizonyságul hívhatjuk az eddigi kiállításokat... A kiállítás nem marad a várakozás alatt, mert a realitás talaján nem várhatunk tőle többet. ”

Az első olvasásra a művésztelep támadásaként értelmezhető írás egy korábbi cikk tartalmának ismeretében más értelmet nyer. Ez arról tájékoztat, hogy „a tmk gyáregység részlegében messziről szembetűnik” két szobor, amely nyár óta a gyárudvaron hever, holott más sorsra érdemes: -„Elsősorban a kockák méretei lenyűgözök. A gyári világban nem egyszer találkozhattunk már hasonló, de miniatűr, esztergályos által készített kettős kockával. Csakhogy azok a gép és az ember ügyességét, pontosságát, figyelmét hordozták magukon. Ez, itt, érezhető, művészkéz alkotása. Valóban a győri művésztelep idei vendégei közül készítette valaki. Mint a mellette lévő lemezből hajtogatott konstrukciót is, amire a művész annak idején azt mondta, hogy az ellentétek harmóniáját igyekezett megfogalmazni...mit keresnek ennyire idegenül, értetlenül álldo-39

i

i