Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
gálva, ezek az alkotások a tmk gyáregység eldugott helyén? Július óta?” (68) Pákovics Miklós - aki látta többek között az idézett írásban meg nem nevezett müvek születését, megértette, hogy a festmények között elvesző kisplasztikák, gyárban készült nagyméretű szobrok helyett bemutatott makettek nem adnak hiteles képet a művészek erőfeszítéseiről és tényleges munkájuk eredményeiről, s a szervezők ezt nem is akarják. A művészek számára rendelkezésre álló idő lehetetlenné teszi, hogy főművek szülessenek, a tárlaton nem szereplő alkotások sorsa pedig bizonytalan. Ugyanakkor túlságosan kétértelműen fogalmazott, emiatt írása alkalmassá vált arra, hogy a főszerkesztő vele mondassa ki az új törekvésekkel egyet nem értő, hivatalos politikai álláspontot. A helyi politikai hatalom véleményének hangot adó, 10. jubileumi kiállításról megjelent főszerkesztő helyettesi kritika - Ézsiás István ugyanezen cikkben csepült, Repülő szekér című művének reprodukciójával - elismeri a szobrok modernitását, ugyanakkor egyenesen elítéli a monumentális igényű műveket, szoborterveket és kisplasztikákat, s egyedül az érmeket találja figyelemre méltónak: A jubileumi kiállítás egésze jól kifejezi a művésztelep arculatát, hangsúlyosan jellemzi az utóbbi években kibontakozott törekvéseket... Újabban kibontakozott törekvésekről lévén szó, sok minden még nem tetszésünket (mindenekelőtt Lugossy Mária Hullámcsapás, Ézsiás István Repülő szekér című műve, Nádler István térplasztikái és Lux Antal objektjei), számos alkotás kísérlet csupán külsődleges érdekességével, egyenlőre kidolgozatlan, szunnyadó lehetőségével kelti fel figyelmünket, vagy éppen vitára, ellentmondásra ingerel. Izgalmasak Bohus Zoltán és Csiky Tibor érmei, amelyek az éremművészet hagyományait elhagyva keresik ennek az intim műfajnak az új lehetőségeit. A festészet változatos képet mutat, de összességében, különösen a kísérleti jellegű és a szobrászati alkotásokhoz képest inkább hagyományosnak, sőt helyenként konzervatívnak tűnik. ” (69). A 10. kiállításról a Xántus János Múzeum művészettörténészi státuszában és a müvésztelepi kiállításokon rendezőként tevékenykedő Salamon Nándor írt több ismertetőt, amelyekben hol a régió művésztelepi festőit magasztalta (70), hol tárgyilagosnak tűnő, részletes beszámolót nyújtott: -,,A tizedik tárlatra valamennyi vendég meghívást kapott. ... A festészeti anyag nem szolgál különös meglepetéssel, bár átlaga jobb, mint az előző időkben. Most már csak elvétve találkozunk szakköri munkákkal. ... A szélső pólusokon Martinék József és Misch Adám egy-egy festménye áll. Előbbi a fáradt naturalizmus, utóbbi a geometrikus absztrakt törekvést képviseli. Kettejük között lírai érzékenységre valló vízfestményeket (Kováts Gábor, Fülöp Lajos), szenvedélyes ecsetkezelést mutató olajokat (Simon Béla, Sándorfalvi Sándor), elvont színkölteményeket (Szily Géza) egyaránt találunk ... Feltűnően kevés a grafika. Lux Antal poelemeket variáló lapokat, Barabás László linotípiákat, Christian Butter barokk motívumokat egybefűző rézkarcokat mutat be. Új fejezetet nyitott a telep rövid történetébe az ipari alapanyagokkal kísérletező - jobb híján szobrászoknak nevezhető - művészcsoport bekapcsolódása. Jelentős számú, elképzeléseiket 40
