Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
is példaértékkel bírt, bár erről ma is alig néhányan tudunk, mivel soha nem volt megfelelő felkészültségű, kitartó propagálója az eredményeknek, a müvekre vonatkozó alapdokumentáció hiányos, a művésztelepi gyűjteménybe csak kisméretű, s nem szakmai szempontok szerint választott alkotások kerültek, a korabeli katalógusokban pedig pontatlan és hiányos információkra lelünk. Bár ekkor jelent meg az első, országos napilapban közzétett győri művésztelepi beszámoló (40), amely felfigyelt az új, szobrászati törekvésekre, soha nem követte azt a szobrásztelep fejlődését nyomon követő, objektív elemző írás. Ha meg is maradt a szobrásztagozat első három évét összefoglaló, 1978-ban rendezett RÁBA ’78 című kiállításról készült televíziós film (41), sem tudnánk mindent az ekkor készült szobrokról, mert nem lehetett jelen valamennyi mű az adott kiállítóhelyen, főleg a nagyméretűek nem, amelyek később sem kaptak szakmai publicitást. A győri szobrásztelep külső szakmai elismerésének második írásos nyomát a magyarországi szimpózium mozgalom 10 éves évfordulója alkalmából kiadott katalógus rövid előszavában találjuk, ahol Bak Imre a pozitív példák között említi a „vagongyári kezdeményezést". (42) Ezt követően csupán egyetlen alkalommal, Kovalovszky Márta foglalkozott az itt született müvek országos összehasonlításával, a Műcsarnokban rendezett, említett kiállítás előszavának megírásakor. (A kiállítást Dobai Ágnes rendezte.) A 70-es évek elejétől Magyarországon „A plasztika hagyományosan használt anyagaiban rejlő többletértékek kutatása, vagy az új matériák felfedezésének vágya, a felbomló formarend zavara mögött megcsillanó, ígéretes formakapcsolatok megsejtése, a pofonegyszerű, de annál hatásosabb plasztikai jelek és a szépséges, tiszta szerkezetek iránti vonzalom végül is létrehozta a maga működési területét és kereteit. ” (43) Ebben a környezetben és szellemi közegben a „struktúraként, szemiotikái rendszerként tételezett műalkotás és a „vizuálisplasztikai nyelv grammatikájának tudatos, egyszerre elméleti és gyakorlati kutatása " (Németh Lajos) mint a korszak képzőművészetének egyik alapvonása mindenekelőtt a látszólag személytelen, kevésbé provokatív avantgárd tendenciák - jelesül a geometrikus absztrakció különféle változatainak - konszolidációját segítette. ” (44) 1976 és 1978 között a struktúraelvü újgeometrikus művészet rangos hazai képviselői kerültek Győrbe, akik a helyi gyárakban rendelkezésre bocsátott anyagokkal, gépekkel viszonylag zavartalanul kísérletezhettek az ipari technológia képzőművészeti alkalmazása terén, tisztán a művészi kifejezés lehetőségeivel, belső művészeti problémákkal foglalkozva. A fő vonzerőt a változatos és korlátlan fémhasználat, az ipari technológiával való szabad kísérletezés lehetősége és a gyár, mint új környezet inspirativ légköre jelentette számukra. -„Nagyszerűen érzem magam" - nyilatkozta Bohus Zoltán a helyi sajtóban. „Számomra különösen izgalmas, hogy itt a gyárban adott lehetőségekből, ezek felhasználásával alkothatok. Így az itteni valóságot nem külsődlegesen, hanem belső lényegéből eredően ragadhatom meg. ” (45) Haraszti István így összegez33