Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
Kovács Béla Vízi liliom című akvarelljével, Sándorfalvi Sándor Sárga virágok című olajfestményével és Misch Ádám Csendélet című olajkompozíciójával. Marosfalvi Antal Első napom Győrben címmel festett olajképe mellett Sándorfalvi Sándor Beszélgetők, Szily Géza Különös vendégek a zöld ajtó előtt című, ugyancsak olajjal készült kompozíciói, valamint Misch Ádám Lányok, Várnai Valéria Zenélő udvar és Molnár M. György Régi Győr és Szőlőhegy című olajfestménye képviselte a modernebb szemléletet, vagyis olyan festészetet, amely a látványt színben átértelmezi, formailag redukálja, esetleg síkszerű, geometrikus elemekre egyszerűsíti, tehát priméren elvonatkoztatja. A jegyzőkönyre utólag felvezették, mely alkotásokat vásárolták meg a tárlat ideje alatt. Ezek egytől-egyig lírai hangvételű, realista tájképek: Kovács Gábor Este és Reggel című akvarellje, Pintér József Vasalóköz című olajfestménye, Szőllősi Máté Hegyoldal ősszel című akvarellje, valamint Molnár M. György Magyar Ispita cimű gouache kompozíciója. (16) Az első művésztelepi kiállításokat felkereső, nagyszámú látogató vásárlással is megerősített érdeklődéséből arra következtethetünk, hogy a tárlatnézők számára a jól-rosszul megoldott, de helyhez köthető, semleges polgári témákat ábrázoló alkotások felértékelődtek. Vagyis a 60-as évek végétől a 70-es évek közepéig a helyi társadalom számára az új győri alkotótelep eredményei - függetlenül tényleges művészi színvonaluktól - többet jelentettek, mint amit a hivatalos kultúrpolitika által addig támogatott kiállítások nyújtottak: e művek a propagandisztikus valóságábrázolással szemben egy ideológiamentes, életközelibb, személyesen átélhető valóságot testesítettek meg. A szervezők katalógusokban, megnyitókon és újságcikkekben kinyilvánított elégedettségével szemben a kiállításokról hírt adó, napilapokban megjelenő kritika éppen emiatt marasztalta a művésztelepet: -„ Feltűnő volt a figurális kompozíciók hiánya. A húsz kiállító művész közül alig akadt, aki ember-ábrázolásra vállalkozott volna. A Győr környéki táj megörökítése és a városkép, az utcarészlet uralkodott el az egész anyagon, olyan tömény egyhangúságot árasztva, amelyre magyarázat talán van, de mentség semmiképpen sincs"- írta az első kiállítás megnyitását követően Kulcsár János a Vas Népében (17), a szűk helyet és a zsűrit kárhoztatva a rossz válogatásért, valamint kifogásolva, hogy a művek nem a mai város életéről szólnak. Egy másik újságíró, nyíltabb agitátori szándékkal, ugyancsak az emberábrázolást kérte számon: -„Ha kisebbségben is, de betör a hangulatos tájképek közé az új, a mai Győr is. Pattantyús József (Pécs) a munkából hazainduló kerékpáros rajra figyelt fel, Brém Ferenc a város munkásmozgalmi múltjára utal rézdomborítású munkásfiguráival. E két elvontan ábrázoló mű láttán is ágaskodik azonban bennünk a kérdés: hova lettek az emberek?” (18) A következő évben - egyetlen pozitív példaként említett mű kivételével - szintén elmarasztalják a kiállítást: - „A kiállított negyvenkét alkotás közt vannak jól sikerültek is, összességében azonban közepes színvonalú a tárlat. A legtöbben a természetből merítették a témát, csak tizenegy kompozíció központja valamilyen formában az ember ... K. Nagy 24
