Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve
N. MÉSZÁROS JÚLIA: A Győri Művésztelep 35 éve A 35 éve alapított győri művésztelep működésének és alkotótevékenységének értékeléséhez számtalan szempont kínálkozik. Ezúttal a müvésztelep- művészmű- befogadó viszonyát és azok diszpozícióit, történelmi, társadalmi, művészeti meghatározottságát, valamint a művészeti eredmények hatását vizsgálom és e recepciós szempontokat alapul véve a következő kérdésekre keresem a választ: Mit jelent az alkotótelep Győr város és a tágabb környezet számára? Milyen céloknak kell megfelelnie? Milyen feltételek között dolgozik és milyen alkotótevékenység jellemzi? Kiket vonz részvételre? Mi motiválja a résztvevőket? Képes-e maradandó értéket teremteni? Lépést tart-e teljesítménye a kor hazai és nemzetközi művészetével? Megtalálja-e a maga eredményeit értékelő és hitelesítő közösségét? Befogadja-e azokat a szélesebb publikum? Bekerültek-e az általános művészeti ismeretek körébe? Németh Lajos egy 1987-ben tartott előadásában, a kortárs művészet megújulásának lehetőségei között a szimpózium mozgalmat emelte ki, mint olyan pozitív tényezőt, amely kiutat jelent a művészet válságából. A szimpózium által a művészet fontos szerephez jut a társadalmi struktúrában, mert: -„Egy művésztelep, szimpózium olyan szellemi atmoszférát tud adni egy városkának, tájnak, amit másként nem érhetne el. E szinten kapcsolat alakulhat ki a város, az emberek és a művészet között is, összetartozónak érzik magukat. Nem is beszélve arról, hogy e szimpóziumok kapcsolatot teremthetnek más országok művészeivel is - mégpedig a legmélyebb - az együttdolgozás szintjén. ” (1) A szocialista Magyarországon létrejött első művésztelepek megalakulásától a rendszerváltásig a művészet társadalmi szerepe számtalanszor módosult, amely döntően meghatározta a müvésztelepek működését. A Győri Művésztelep alapításakor a művészet a társadalmi szocializáció, a szimpózium a kulturális nevelés eszköze volt. Haraszti Miklós így ír ennek hátteréről: -,,A szocializmusnak szüksége van a művészetre. Maga az államszervezet: a gazdaság és a hatalom szükségeli a művészetet. Hiszen minden emberi alapszükségletet az állam elégít ki, hogy azonos maradhasson a társadalommal. ”(2) A 60-as évek közepén, az újonnan alapított művésztelepek működését közvetlenül megelőző években a politika a társadalmi válságból való kiutat kereste és az ország egész életét átfogó gazdasági reformot tervezett. Az életkörülmények javításához a kulturális területek fejlesztését is célul tűzte ki. Az MSZMP 1966- ban tartott IX. kongresszusán a következő állásfoglalás született: -„Támogatásban részesítjük a nagy tömegekhez szóló szocialista és egyéb humanista alkotókat, helyt adunk a politikailag-eszmeileg nem ellenséges törekvéseknek...” (3). A következő években a művészeti, kulturális átalakulás kiindulópontjaként az ország művészeti központ-jától távoli városokban alakuló művésztelepek lettek a művészet azon színterei, ahol a tiltást látványosan fel-19